Kalóriák a hálózaton

A megduplázott ellenállás azonnal ránehezedett a hajtókarra. A nagymama térde megbicsaklott, az acélpántok mélyen a húsába vágtak, miközben a műszerfal piros visszajelzője veszedelmesen villogni kezdett. A hálózat nem tűrt kiesett wattot: Gábor bácsi hiányzó erejét a gép kíméletlenül a megmaradt testekből követelte vissza.
János-G534 az elválasztó fémrácson átnyúlva látta az idős asszony arcán eluralkodó szürkeséget. Tilos volt átlépni a szektorvonalat, de tudta, ha a nagymama ájulásig merül, a gyűjtőcsúszda őt is elnyeli. Egyetlen csontos mozdulattal áthajolt a biztonsági korláton, és saját súlyát rászakítva nyomta le a szomszédos pedálkart. A fém sikoltva feszült meg az egyenetlen terhelés alatt.
– Hajts, Alinda! – sziszegte János, miközben vállában és combjában kétségbeesetten feszültek meg az izmok. A saját napi kalóriaadagja másodpercek alatt égett el ebben a természetellenes mozdulatban. Érezte, ahogy a kolónia mohón szívja el a testhőt és az életerőt, puszta amperré silányítva az emberi létezést.
Az Őrszem-3 fenyegetően megindult feléjük, de a váltási sziréna éles búgása hirtelen áthasította a gépterem fojtogató zaját. A pedálok ellenállása egy csapásra megszűnt, a hámok kioldottak. A nagymama tehetetlenül roskadt a hideg rácsra. Alinda fel sem foghatta a történteket, csak János megfeszülő, izzadságtól fénylő hátát látta, ahogy a fiú átkarolja a kimerült asszonyt, szembeszállva a közeledő őr hideg tekintetével.