A csúszda hidege

– Te már nem is élsz, Nagyi, csak lélegzel! – csattant fel Alinda meggondolatlanul, s dühében gátlástalanul megtaposta a vaspedált. Gyűlölte a nagymama örökös óvatosságát, a gépies engedelmességet, s a düh elvakította.
A hirtelen felpörgő hajtókar megrántotta a soros tengelyt. A szomszédos fülkében az idős Gábor bácsi – aki már órák óta a végső kimerültséggel küzdött – nem tudta követni a meglóduló ritmust. Egy fojtott nyögés szakadt ki a torkából, lába kiakadt a kengyelből, s a nehéz fémpedál szörnyű reccsenéssel csapódott a sípcsontjának. Az öreg tehetetlenül előrebukott, homloka tompa koppanással vágódott a műszerfal éles pereméhez.
A felette lévő wattmérő mutatója egy pillanatra kilengett, majd nullára zuhant.
– Mit tettél... – sziszegte a nagymama halálsápadtan, de a hajtómű nem állt meg.
Az Őrszem-3 nehéz léptei visszhangoztak a rácsos padlón. Odasétált, s ránézés nélkül, gépiesen kikapcsolta a holttest hámját. A még meleg test élettelenül gurult le a szektor alsó gyűjtőcsúszdáján, egyenesen a mélybe. Sem gyász, sem leállás nem járt érte: a rendszer a hiányzó teljesítményt azonnal átterhelte Alindáék pedáljaira.
A nagymama a mellkasához kapott, s arca eltorzult a hirtelen rászakadó halálos súly alatt.