Kalória és watt

A megkönnyebbülés pillanata pontosan addig tartott, amíg János kézilámpájában a kis dinamó halk kattanással fel nem adta a küzdelmet. A meleg derengés helyét újra a szervizalagút vaksötétje vette át, amit csak a falban futó kábelek vészjósló sercegése tört meg.
– Remek – morogta a nagymama a sötétben, miközben szorosabbra húzta magán a kölcsönkapott kabátot. – A technika csodái. Bezzeg a régi szép időkben nem a combizom meg fél adag műanyag massza hajtotta a fényt, hanem a konnektor.
János ritmikus kattogással próbálta újra tekerni a kézi kart, miközben Alinda óvatosan felsegítette az idős asszonyt a nyirkos szikláról.
– Erzsébet néni, ha a felelősök meghallanák, hogy a kalóriát nem Wattra átszámítva használjuk, azonnal beküldenének minket a dinamóterembe éjszakai túlórára – jegyezte meg János szárazon.
– Helyes, legalább lemozognám a szintetikus ebéd állagát – vágta rá a nagymama, bár a léptei már bizonytalanok voltak. A kolónia szigorú elszámolásában a test nem volt más, mint egy kíméletlenül kihasznált elem: minél többet futottak az őrszemek elől, annál kevesebb energia maradt a másnapi kötelező fejadag igényléséhez. János megragadta a lányt és az asszonyt, majd megindultak az alagút mélye felé, ahol a hálózat sercegő pulzálása jelezte a szabadabb járatok közelségét.