Jövevény a folyosón

A műszak végeztével a csarnok nehéz zaja lassan elült, s a kimerült munkások lassú léptekkel vonultak vissza az L-szektor nyirkos lakófolyosóira. Alinda óvatosan támogatta nagymamáját a sötétedő átjáróban, míg János pár lépés távolságból, csendes fedezéket nyújtva kísérte őket. A szűk lakófolyosóra érve azonban szokatlan feszültség fogadta őket: a szektorfelelős egy ismeretlen férfi előtt állott, aki láthatóan fittyet hányt a megszokott beszállásolási rendre.
Az új jövevény durva szövésű, külső zónás egyenruhát viselt, s felemelt hangon követelt magának elszeparáltabb alvóhelyet. Azt állította, éveket szolgált a távoli határok idegen légiójában, ahol a szabályokat nem wattokban és fejadagokban mérték, így a kolónia belső bürokráciája hidegen hagyta. A szektorfelelős hiába fenyegetőzött az Őrszemek beidézésével, az új lakó gúnyos félmosollyal vetette meg a hátát a vasajtónak, felborítva a szektor esti nyugalmát.
– Itt nem számít, mit hagytál magad mögött a falakon kívül – lépett előre János halkan, de ellentmondást nem tűrő határozottsággal. – Ha a hangoskodásoddal idevonzod a járőröket, az egész folyosó büntetést kap.
Alinda szorosan a nagymamája mellé húzódott, látva a jövevény méregető, kemény pillantását. A szűk térben megfagyott a levegő, ahogy a kolónia régi lakóinak csendes összefogása szembekerült a kívülről jött férfi nyers, veszélyes dacával.