Ingyen meleg

A sötét folyosó egy tágasabb, nyirkos terembe torkollott. Nagymama ujjai hirtelen megálltak a falon, ahol a málló vakolat helyett sima műanyagot tapintott. L656 vörös keresőfénye lassan végigpásztázta a felületet, felfedve egy gigantikus, kopott plakátot a 2030-as évekből. A képen egy vigyorgó család feküdt a zöld fűben, mögöttük egy kék vízzel teli medencével, amit közvetlenül a napfény világított meg.
– Ez... mi? – suttogta Kovács, és védekezően maga elé tartotta a villáskulcsot, mintha a képen látható felfújható játék bármikor ráugorhatna. – Miért áztatják magukat a tiszta hűtővízben? És hol a sárvédő?
– Ez a szabad élet – mondta Alinda, miközben megérintette a zsebében lapuló kis fotót. – Nem kellett pedálozni a melegért. Csak feküdtek.
– Semmit sem csináltak? – János hitetlenkedve lépett közelebb. – De hát ki hajtotta a dinamót, amíg ők ott áztak? Hol vannak a generátorok?
– Sehol, fiam – felelte Nagymama szárazon. – A meleg ingyen volt. Nem kellett érte fél műszakot tekerni a C-szektorban, hogy ne fagyjon le a lábad.
L656 optikája ütemesen kattogott: – Energiahatékonyság: nulla százalék. Logikai hiba.
A szabad emlékek itt felesleges súlynak tűntek a sötétben, mégis, János és Alinda tekintete találkozott a vörös fényben. Egy pillanatra elfelejtették a bezárult acélajtót és a kinti Őrszemek fenyegetését.