Idegen tapasztalat

A folyosóról érkező nehéz, ütemes léptek zaja törte meg a pillanatnyi csendet. János még el sem tette a szigetelt fogót, amikor a 14-es fülke vasa ajtaján felcsattant a hivatalos kopogtatás. Gábor bácsi, a szektor megbízott felelőse lépett be, mögötte egy szikár, őszülő férfi lépdelt, kopott gumi dobozzal a kezében.
– Új lakót kaptunk a szomszédos 15-ös fülkébe – jelentette ki Gábor bácsi, és idegesen pillantott a még mindig meleg biztosítékdobozra. – Kálmánnak hívják. A központi osztó döntött úgy, hogy átcsoportosítják a lezárt L-szektorból, mert ott csökkentették az oxigénkvótát.
A jövevény lassan végigmérte a szűk helyiséget, és tekintete megállt János kormos kezén. Semmi félelem nem látszott rajta, inkább egyfajta rideg, megtapasztalt szigor.
– A légióban nem tűrtük az ilyen szakszerűtlen áthidalásokat – szólalt meg Kálmán rekedtes, mély hangon. – A külső védelmi légióban egy ilyen gányolásért az ember az életével fizetett a falakon kívül.
Gábor bácsi arca azonnal elvörösödött a feszültségtől.
– Itt nincs légió, Kálmán! – vágott vissza a szektorfelelős élesen. – A kolónián szigorú napirend és szabályok vannak, és én felelek az áramfejlesztési terv teljesítéséért. Ne hozd ide a kinti meséidet, mert a vezérlő nem tűri a fennakadást!
Alinda előrelépett, szemében kíváncsiság égve. A lány még sosem találkozott senkivel, aki azt állította, hogy a légió tagjaként látta a védvonalon túli világot, s a helyiségben azonnal pattanásig feszült a levegő.