Beégett érintkezők

Hirtelen éles, szakaszos sípolás hasított a 14-es fülke feszült csendjébe. A falra szerelt vezérlődoboz sárga visszajelzője riasztó vörösre váltott: a János által beépített tartalékakkumulátor feszültségingadozása átlépte a megengedett határértéket. A kolónia központi hálózata azonnal érzékelte a szabálytalan vételezést, s az elosztómodul védelmi áramköre visszatáplált a szektorba.
– Helyreállító áramkör kilőve! – kiáltott fel János, miközben görcsösen a szigetelt karhoz nyúlt. – A rendszer visszacsatolt!
Gábor bácsi arca elfehéredett. Az óra számlálója vadul pörgött, ahogy a központ igyekezett kiegyenlíteni a túlterhelést, elszívva a szomszédos 15-ös fülke maradék energiáját is.
– Állítsd le! A vezérlő látja a kimaradást! – sziszegte Gábor bácsi, rettegve pillantva a szűk ajtókeret felé. – Ha az Őrszemek megindulnak, mindannyiunkat lekapcsolnak!
Kálmán félrelökte a fiatalembert, és nehéz, kérges tenyérrel csapott le a főkapcsolóra. A rézérintkezők szikrát vetve egybeolvadtak; a megégett szigetelés maró bűze elárasztotta a helyiséget. Alinda a nyers fémfalhoz lapult, s a villogó fényben kétségbeesetten nézett Jánosra, akinek a kezéből kihullott a szerszám.
A központi automatikának nem voltak tekintetei, sem könyörülete. A hálózat túlárama lezárta a szektor automatikus zsilipjeit, s a távoli folyosóról már hallatszott az Őrszemek közeledő, ritmikus acéllépteinek moraja.