Idegen léptek a fémrácson

A folyosó nehéz acélajtaja tompa csikordulással gördült oldalra, megszakítva az Őrszem vörös pásztázását. A szűk nyílásban nem a büntetőosztag sorakozott fel, hanem a szektorátirányító tiszt jelent meg, maga előtt tolva egy kimerült, de szikár embert. A fali hangszóró fémes recsegéssel hirdette ki a szigorított határozatot: a 14-es fülke ingadozó kapacitását és fegyelmi hiányosságait egy új lakó azonnali kiutalásával korrigálják.
Az érkező férfi lassú, kimért léptekkel lépett a dohos helyiségbe. Posztózubbonyán vastag rétegben állt a belső járatok szürke pora, nyakán pedig régi, mély hegy vonala húzódott. Nem nézett a mennyezeti optikára, és nem húzta össze magát, mint a kolónia elcsigázott munkásai. Mikor a felügyelő nyersen a pedálok melletti sarokba parancsolta, a férfi halkan, szinte hűvös daccal vetette oda, hogy éveket szolgált a határon túli idegen légióban, így a fülke szigorított rendje nem tarthatja félelemben.
Alinda óvatosan hátrébb lépett, de ujjai még mindig szorosan kulcsolódtak János reszkető kezére. Nagymama a köténye ráncaiba rejtett fémcsőre markolt, tekintetével mérlegelve az új jövevényt és a folyosón várakozó őrt. A szűk, hideg térben újfajta feszültség támadt: a megérkező idegen szavai azonnal nyílt elégedetlenséget szítottak a kolónia merev bürokráciájával szemben.