Hideg indulat

A fojtogató hideg szinte azonnal elöntötte a 14-es fülkét, ahogy a hálózati rendszer lecsavarta az energiaellátást. A falak megszokott, halk zümmögése elhalt, a szellőzőből pedig dermesztő, gépolajszagú huzat csapott be a szűk térbe.
Alinda hirtelen elrántotta a kezét az idős asszony szorításából. Arcán a félelmet egy pillanat alatt felváltotta a fojtott, keserű indulat.
– Ezt akartad? – vetette oda suttogva, de metsző hangon. – Hogy megfagyjunk a sötétben? Ha hagytad volna, hogy János elrejtse azt a modult, most legalább meleg lenne! Miért kell mindig meghunyászkodni a törvényeik előtt?
– Hallgass, Alinda! – sziszegte Nagymama, s a falhoz lapulva próbált közelebb lépni a lányhoz. – Az az alkatrész büntetést hozott ránk. Ha tovább feszegeted a szabályokat, nemcsak a wattokat veszik el. Téged visznek el.
– Úgyis elvisznek mindent! – csattant fel Alinda meggondolatlanul, ügyet sem vetve Kálmán riadt intésére. – L656 lent van a szelepeknél, és miattam is őt fogják elővenni! Én nem fogok csendben ülni és várni a lassú megfagyást!
A lány dacosan odalépett a sötét sarokhoz, ahol a felmelegedett fém fűtőelem hevert. Lehajolt érte, miközben a folyosó felől már hallatszott a közeledő Őrszem szonda fémes, mechanikus kattogása.