Büntető üzemmód

Alinda ujjai ráfonódtak a meleg fémre, de a szonda keskeny vörös pásztája már átvilágított a 14-es fülke ajtajának rácsain. A falba süllyesztett elosztóban hirtelen éles, fémes kattanás visszhangzott: a túlterhelt hálózat automatikája a helyi túlfogyasztást érzékelve újabb szektorszintű korlátozást léptetett életbe.
– Szabálytalan áramfelvétel felderítve. Vésztartalék üzemmód aktiválva – búgta a mennyezeti hangszóró gépies, személytelen hangja. A csövekben végleg elhalt a meleg levegő keringetése, s a szellőzőből dermesztő, jeges páragőz szivárgott a szűk térbe.
Kálmán egyetlen kétségbeesett rántással húzta vissza Alindát a sarokból. A fűtőelem a betonpadlóra hullott, halk sziszegéssel oltva ki az utolsó parázsló meleget. A szonda optikája végigpásztázta a fülke sarkait, majd a büntetőáramkör bekapcsolásával a mennyezeti derengés is kihunyt, teljes sötétségbe borítva a családot.
– Látod? – suttogta Nagymama a homályban, s megdermedt ujjakkal átkarolta a lány vállát. – A hálózat nem alkuszik wattokról. Ha a létezésünket is az energiára egyszerűsítjük, a gép végleg lekapcsol minket. Az ember nem a melegtől ember, hanem attól, hogy a sötétben sem hagyja cserben a másikat.
Alinda elszorult torokkal hallgatta a szomszédos fülkék felől felharsanó tiltakozó morajlást. A túlterhelt elosztó büntetése az egész szintet elértékelte, de a lány az öregasszony szorításában megértette, mi az az egyetlen dolog, amit a gép még nem tudott elvenni tőlük.