A hálózat ítélete

A folyosó felől éles, szaggatott csipogás hasított a fülke csöndjébe. A falra szerelt kommunikációs doboz piros vészfénye lassan pulzálni kezdett, vörösre festve az egymáshoz simuló arcokat.
– Hőmérsékleti eltérés a 14-es fülkében – sziszegte a hangszóróból az Őrszem gépies, fémes hangja. – Kétszáz watt túllépés rögzítve. Büntető levonás a napi fejadagból.
Kálmán káromkodva rúgta a sötét sarokba a még mindig langyos, illegális fűtőelemet, miközben riadtan nézett az ajtórácsra.
– Észrevették a hálózaton – suttogta, s a csuklóján lévő számláló éles villanással vonta le a pontokat. – Az Őrszemek mindent látnak. Ha elrendelik a szektorkutatást, végünk.
Alinda nagyanyja felé hajolt, s miközben a piros lámpa ritmikus fénye végigsöpört a falakon, fojtott hangon megszólalt:
– Nagyit... L656 a generátoregységben dolgozik ezen a műszakban. Ha a túlfeszültség miatt az Őrszemek oda is kiszállnak...
– L656? – nézett rá az idős asszony halkan, meglepetten. – Ugye nem arról a fiúról beszélsz, aki a szelepeknél pedálozik? Alinda, a kolónián a kötődés büntetendő. A generátorosoknál meg pláne.
– Tudom – nyelt egyet a lány, s a szeme megtelt könnyel. – De ő más, Nagyi. Tegnap átadta a vízfejadagja felét... Csak te tudhatsz róla.
A hangszóró ismét felrecsegett:
– A szektor ítélete: csökkentett energiaellátás tizenkét órán át. Engedetlenség esetén teljes áramtalanítás.
Nagymama megszorította Alinda kezét, tekintetével némán intve hallgatásra. A fülkére visszahullott a szürke félhomály, s a falak mögött felzúgó generátorok hangja emlékeztetett mindenkit a kolónia törvényére.