Energiaforrás

Az ellenőrző ponton a sor lassan kúszott. Mindenkinek megmérték a „tartalékát”: pulzus, izomtónus, tegnapi teljesítmény. A képernyőn nem nevek voltak, hanem számok.

Alinda a sorban állt, és a nagymama szavai visszhangzottak benne: színház, tánc, utca, könyv. Olyan szavak, amiket a kolónia szótára nem használt.

Amikor rá került a sor, az Őrszem közel lépett. Nem habozott. Az érintése pontos volt, mint egy csatlakozóé.

— Stabil — mondta. — Pedálszakasz rendben. Étkezés: massza, szint két.

Alinda felnézett a fényes arclemezre.

— Én nem vagyok akkumulátor.

A folyosón egy pillanatra elhallgatott a zúgás. Aztán az Őrszem, mintha hibás bemenetet kapott volna, egyszerűen továbblépett a következő emberhez.

A nagymama a sor végéről bólintott. Nem büszkén. Inkább úgy, ahogy az ember bólint, amikor a történet új bekezdést kap.