Elpattant szálak

Alinda türelme elpattant. A fémes kondulás visszhangja beleremegett a bordáiba, s ahelyett, hogy csendben maradt volna, megragadta a Nagymama nyirkos ingének ujját, és erőszakosan megrántotta.
– Elég a törvényekből! – csattant fel Alinda halkan, de indulatosan. – Azért nyomorogunk ebben a lyukban évtizedek óta, mert te mindig mindent betartottál! Ha János nem fogja a karod, itt döglünk meg a gőzben, te meg még most is a büntetésekről meg a csoportházirendről papolsz!
A Nagymama szeme tágra nyílt az elképedéstől. Megkeményítette az arcát, s határozott mozdulattal tolta el magától a lányt, fittyet hányva a fizikai gyengeségére.
– Nem tudod, mit beszélsz – vetette oda fojtott haraggal. – A törvények tartották életben a kolóniát, amikor odafent minden elpusztult! Ha feladjuk a rendet, nem marad belőlünk semmi, csak vadak leszünk.
János-G534 hirtelen közéjük lépett, szétnyitott tenyérrel választva el őket egymástól, mielőtt a feszültség kirobbant volna.
– Hallgassatok! – sziszegte János, s a sötét lejtő felé intett. – Az Őrszem már a szellőzőakna rácsánál jár. Ha elkapnak, teljesen mindegy lesz, ki miben hitt.
A járat mélyén ekkor egy rettegő, erőtlen kiáltás törte meg a gépek moraját.