2222 · Nap-Imre
Az utolsó szikra melege
A rozsdás csővezetékek között csak a négy menekülő zihálása visszhangzott. A fenti szektorokból ide lentre is leért a falak tompa vibrálása: a megrongált mérőóra miatti hálózati ingadozást a kolónia kegyetlen automatizmusa már elkezdte kompenzálni, elszívva a lakók életerejét.
Kovács hirtelen tehetetlenül rogyott össze a nyirkos porban. Alinda azonnal mellé térdelt, de a megérintett bőr jéghideg volt. Az idős férfi arca a sötétben sápadt, bőre alatt szürkén lüktettek a kiszipolyozott erek. A kolónia mohón szippantotta el az utolsó energiáit is, hogy fenntartsa az Őrszemek hálózatát.
– Kovács, nézz rám! – Alinda hangja éles volt a dühös tehetetlenségtől. – Nem maradsz itt. Megígértem, hogy mind kijutunk!
Az öregember fáradtan elmosolyodott, szemei már homályosodtak. Keze erőtlenül kulcsolódott a lány ujjai köré.
– Késő, kislányom… a gép mindent elvett. De te… ne hagyd magad. Látnod kell a napot.
János dühösen a falnak ütött, miközben L656 rideg értetlenséggel figyelte a jelenetet. Számára a halál eddig csak selejtezési sorszám volt, de Alinda könnyeit látva valami megváltozott a fémmaszk mögötti tekintetében.
Kovács keze tónustalanul hullott a hideg vasra. A halál csendje nehezebb volt, mint az Őrszemek dörgő léptei. Alinda megdermedt, de a gyász mögött egy új, tiszta elszántság született meg benne: nem engedi, hogy ez a halál hiábavaló legyen. Van kiút, a napfény létezik, és meg fogja találni.
Kovács hirtelen tehetetlenül rogyott össze a nyirkos porban. Alinda azonnal mellé térdelt, de a megérintett bőr jéghideg volt. Az idős férfi arca a sötétben sápadt, bőre alatt szürkén lüktettek a kiszipolyozott erek. A kolónia mohón szippantotta el az utolsó energiáit is, hogy fenntartsa az Őrszemek hálózatát.
– Kovács, nézz rám! – Alinda hangja éles volt a dühös tehetetlenségtől. – Nem maradsz itt. Megígértem, hogy mind kijutunk!
Az öregember fáradtan elmosolyodott, szemei már homályosodtak. Keze erőtlenül kulcsolódott a lány ujjai köré.
– Késő, kislányom… a gép mindent elvett. De te… ne hagyd magad. Látnod kell a napot.
János dühösen a falnak ütött, miközben L656 rideg értetlenséggel figyelte a jelenetet. Számára a halál eddig csak selejtezési sorszám volt, de Alinda könnyeit látva valami megváltozott a fémmaszk mögötti tekintetében.
Kovács keze tónustalanul hullott a hideg vasra. A halál csendje nehezebb volt, mint az Őrszemek dörgő léptei. Alinda megdermedt, de a gyász mögött egy új, tiszta elszántság született meg benne: nem engedi, hogy ez a halál hiábavaló legyen. Van kiút, a napfény létezik, és meg fogja találni.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- kovacs
- l656
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- kovacs
- l656
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.