Véget nem érő történet

2222 · Nap-Imre

Az utolsó szikra melege

A rozsdás csővezetékek között csak a négy menekülő zihálása visszhangzott. A fenti szektorokból ide lentre is leért a falak tompa vibrálása: a megrongált mérőóra miatti hálózati ingadozást a kolónia kegyetlen automatizmusa már elkezdte kompenzálni, elszívva a lakók életerejét.
Kovács hirtelen tehetetlenül rogyott össze a nyirkos porban. Alinda azonnal mellé térdelt, de a megérintett bőr jéghideg volt. Az idős férfi arca a sötétben sápadt, bőre alatt szürkén lüktettek a kiszipolyozott erek. A kolónia mohón szippantotta el az utolsó energiáit is, hogy fenntartsa az Őrszemek hálózatát.
– Kovács, nézz rám! – Alinda hangja éles volt a dühös tehetetlenségtől. – Nem maradsz itt. Megígértem, hogy mind kijutunk!
Az öregember fáradtan elmosolyodott, szemei már homályosodtak. Keze erőtlenül kulcsolódott a lány ujjai köré.
– Késő, kislányom… a gép mindent elvett. De te… ne hagyd magad. Látnod kell a napot.
János dühösen a falnak ütött, miközben L656 rideg értetlenséggel figyelte a jelenetet. Számára a halál eddig csak selejtezési sorszám volt, de Alinda könnyeit látva valami megváltozott a fémmaszk mögötti tekintetében.
Kovács keze tónustalanul hullott a hideg vasra. A halál csendje nehezebb volt, mint az Őrszemek dörgő léptei. Alinda megdermedt, de a gyász mögött egy új, tiszta elszántság született meg benne: nem engedi, hogy ez a halál hiábavaló legyen. Van kiút, a napfény létezik, és meg fogja találni.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs
  • l656

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs
  • l656

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.