Véget nem érő történet

2222 · Nagyóska

A suttogó zsilip

A fémfalak közül felszivárgó gőz jótékony lepelként borult a menekülőkre, elmosva a körvonalakat az Őrszemek izzó optikái elől. Alinda nem hagyhatta ott a reszkető Kovácsot. A lányban felrémlettek a nagymama suttogott szavai azokról az időkről, amikor az emberek még önként nyújtottak kezet egymásnak, pusztán szeretetből. „Így leszünk emberek, kislányom, nem a pedálok hajtásával” – derengett fel a meleg, biztató emlék.
János határozott mozdulattal rántotta fel a padlóba süllyesztett karbantartó zsilipet, amely az elfeledett járatok sötétjébe vezetett. Kovács zihálva csúszott be a nyíláson, miközben Alinda visszafordult. L656 még mindig ott állt a szikrázó műszer előtt, de a közeledő Őrszemek súlyos lépteire az ő arcára is kiült a bizonytalanság. Nem a gépies düh, hanem a választás súlya derengett a szemében.
– Gyere! – kiáltotta Alinda a gőzön át, és kezét a légiós felé nyújtotta. L656 egy pillanatig habozott, majd leeresztette a szerszámot, és a lány után vetette magát a mélybe, éppen akkor, amikor az első Őrszem nehéz acéllába átlépte a szektor határát.
A zsilip tompa csattanással záródott felettük. Odakint maradt a vijjogó riasztó, itt bent viszont a régi korok csendes pora fogadta őket. Ebben a mélységben most először csillant fel a valódi remény: nemcsak túlélték a percet, de tetteikkel újra megízlelték, mit jelent embernek lenni.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs
  • l656

Helyszín

  • elfeledett-jaratok
  • folyoso

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs
  • l656

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.