Az utolsó retesz

Az Őrszem nehéz léptei elhaltak a folyosó végén, de a feszültség nem oldódott fel a C-szektor nyomasztó félhomályában. János lába alól kicsúszott a pedál, s a férfi a dinamó fémvázára roskadva nyögött fel. A bőre alatti erek sötétkéken dudorodtak ki a túlhajtástól; a kolónia központi rendszere perceken belül regisztrálni fogja a csúcsáramlást.
– Nem maradhatsz itt – sziszegte Alinda, amint a tizennégyes fülke rácsához lépett. Szeme élesen villant L656-ra, aki még mindig mozdulatlanul, összeszorított szájjal figyelte a folyosó torkolatát. – Az automatika másodszor is átfésüli a szektort, ha a teljesítménygörbe nem egyenlítődik ki. Amint újraindul a ciklusos számláló, elvisznek.
L656 megszorította a rács hideg vasát. Hangja fojtott volt, de tele szilárd elszántsággal:
– Ha átlépek a szektor határán, végleg kikerülök a nyilvántartásból. Megszűnök létezni a számukra.
– Vagy az elfeledett járatok felé indulsz, vagy megvárod az újrahasznosítót – vágta rá Alinda nyers és könyörtelen határozottsággal. – János a fizikai tartalékait égette el érted. Nem hagyom, hogy elpazarolja.
János erőtlenül bólintott, bár látása még mindig hullámzott a kimerültségtől. Megremegő ujjakkal nyúlt a karbantartó járat manuális reteszéhez, és félrehúzta a rozsdás vasat. L656 sorsa abban a másodpercben dőlt el: a visszalépés lehetősége megszűnt. Rákeseredett tekintettel lépett át a résen, oda, ahová a gépek szeme már nem látott el.