A felülírt protokoll

A pedál fémesen felvonyított János lába alatt. A feszültségmérő mutatója kékes szikrák kíséretében meglódult, s L656 cellájának paneljén a fenyegető piros fény lassan megfakult, majd elfogadható sárgásbarna derengésbe váltott. János izmai görcsbe rándultak, torkát elöntötte a fémízű forróság, de nem engedte el a hajtókart.
Az Őrszem megállt a tizennégyes fülke rácsa előtt. Nehéz, hidraulikus ízületei sziszegve rögzítették a fémtestet. Optikai lencséje végigpásztázta L656 mozdulatlan alakját, aki emelt fővel, egyetlen szó nélkül nézett vissza a gépre. A kijelző nem jelzett hiányt; a hiányzó kvótát a dinamósor túlterhelése kiegyenlítette.
A gép lassan megfordult, és a dinamóterem felé fordította hideg érzékelőit. János látása már elhomályosult a kimerültségtől, a térde remegett. Alinda ekkor egyetlen lépést tett feléje, és a szabályzat szigorú tilalma ellenére megragadta a férfi izzadt alkarját. A lány tekintetében nem a kolónia megszokott fásultsága, hanem tiszta, makacs életerő csillogott.
Az Őrszem nehéz léptekkel továbbsétált a főfolyosó felé, ahogy az automatikus ellenőrzési protokoll lezárult. Teréz mély lélegzetet vett, s a nagymama csöndben visszahúzódott az árnyékba. A C-szektorban pár másodpercre felülírta a megszokott rendet a kiálló segítség. János megremegő kézzel törölte le homlokáról az izzadságot, s Alindára nézett – megértve, hogy az emberi kiállás szikrája erősebb a gépi szigornál.