Az utolsó ígéret

A levegő nehéz volt, por és rozsda szagával telve. Körülöttük a kolónia elfeledett gépeinek körvonalai tornyosultak a vak sötétben, néma emlékművei egy kornak, amikor még működtek. Nem nyújtottak semmiféle vigaszt, csak a lassú pusztulás rideg valóságát hirdették. Távoli, tompa robbanás rázta meg a szerkezetet, a járatok mélyéből. Újabb törmelék darabok hullottak alá, száraz súgással.
Alinda szorosan markolta Janos kezét. A szíve a torkában dobogott, és a félelem kiszárította a száját. „Meddig még?” – suttogta, hangjában a kétségbeesés éle.
Janos érezte a lány remegését, de nem nézett rá. Szeme pásztázta a sötétet, valami ismerős, biztonságot jelentő jelet kutatva. „Amíg tart. Nincs más lehetőség.” – felelte, hangja éles volt a feszültségtől, de szorításán nem engedett. Dühét nem a lányra, hanem a reménytelen helyzetre irányította. A generációk óta tartó fogság súlya nehezedett rájuk, és most minden összeomlani látszott.
„És utána? Ha beomlik minden?” – Alinda hangja elcsuklott. A nagymama meséi a kinti, napfényes világról, a szabad életről egyre távolabbivá váltak, elérhetetlenné. Csak a kolónia valósága maradt, a romlás szaga és a fogság érzése.
Janos végre ránézett. Arca a sötétben is feszült volt. „Akkor már mindegy, nem?” Egy pillanatra azonban meglátta a lány szemében azt az ismerős, gyerekes rettegést, ami benne is ott munkált. Ez nem az az indulat volt, amit az Őrszemek vagy a kolónia iránt érzett, hanem egy mélyebb, zsigeri félelem a semmitől, az elmúlástól.
„Nem. Nem mindegy.” – Alinda szavaiban dac csengett, de a félelem még mindig átütött. „Mi lesz velünk? Hogy lehet így tovább élni?”
Janos elengedte a kezét, és az egyik elfeledett gép rozsdás burkolatára támaszkodott, érezve a fém hidegét. „Nem tudom, Alinda. De együtt könnyebb, mint egyedül.” Nem egy felajánlás, hanem egy puszta tény kijelentése volt ez, egy nehezen kimondott ígéret a túlélésről. A kapcsolatuk, amelyet a közös menekülés és a halálos veszély kovácsolt, most a végső próba előtt állt. Egyedülálló emberi szikraként lobogott a kolónia haláltusájában.