Az új lakó árnyéka — új hang

A szervizcső homályában Kovács megrángatta Alinda kabátujját. Az öreg körüli zűrzavart kihasználva átosontak a zsilipkapu félig nyitott szárnyán, be a szigorúbb ellenőrzési zónába. A fémnyikorgás elnyomta a lépteiket, de a feszültség szinte vibrált a levegőben.
A túloldali átvilágító pultnál azonban szokatlan torlódás fogadta őket. Egy idegen állt a tisztviselő előtt, hátát egyenesen tartva, fittyet hányva a kolónia megszokott, görnyedt tartásának. A tisztviselő dühösen ütögette a terminál billing-kijelzőjét.
– Ezen a kódon nincs érvényes fejadag-bejegyzés! – csattant fel a tisztviselő. – Honnan keveredtél ide, L656?
– Az idegen légióban szolgáltam a külső peremen, mielőtt lerakóvá fokoztak – felelte a férfi halkan, de olyan hideg nyugalommal, ami megfagyasztotta a levegőt. – Nem fejadagért könyörgök, hanem ami jár. A nehezemért nem parancsot fogadok el.
Kovács rögvest hátrahúzta Alindát az egyik elosztószekrény árnyékába.
– Ne nézz rá! – sziszegte Kovács remegő hangon. – L656 veszedelmes. Ha ráhívják az Őrszemeket, mindannyiunkat törölnek a nyilvántartásból!
Alinda tekintete mégis a férfi profiljára tapadt. A lány szíve hevesebben vert, mint valaha; eszébe jutottak a nagymama titkos meséi az igazi választásról és az elfojtott érzésekről. L656 dacos jelenléte felébresztett benne valamit, ami veszélyesebb volt a kolónia minden tiltásánál.