Véget nem érő történet

2222 · Pedál-János

A fény joga — visszhang

A fémrácsok rezonáltak a tisztviselő csizmatalpának ritmikus kopogásától, ahogy két fegyveres kíséretében közelebb lépett a szitkozódó öreghez. Kovács kihasználta a pillanatnyi figyelmetlenséget: megragadta Alinda csuklóját, és belökte a lányt egy falba vájt, olajos kábelfészek félhomályába. A lány lélegzete elakadt, száraz torka feszült a felkavarodott portól.
– Figyelj rájuk – sziszegte Kovács szaggatottan, miközben szemeit a folyosó kövén villogó sárga jelzőfényeken tartotta. – Ha a tisztviselő észrevesz, az L-szektorban nincs hova futnunk.
Az öregember azonban nem hátrált. Kirántotta inge fakó nyakát, felfedve a kulcscsontja alatti, kékkel tuskózott tetoválást: egy sugaras korongot.
– Nem hajtom a pedált a rohadt fejadagért! – üvöltötte a tisztviselő arcába, s szava végigvisszhangzott a nyirkos szervizcsövek mentén. – A Napfény Örökösei vagyunk! Az én apám még a fenti kollektorokat építette, mielőtt lezárták a kupolát. A fényhez való jog emberi jog, nem a ti porciótok!
A sorban álló lakók között fojtott morajlás futott végig. A megszokott gépies csend megtört; a leláncolt tekintetekben valami szokatlan parázs gyulladt. Alinda nagymamájának meséi hirtelen nem tűntek többé gyerekes kitalációnak: létezett egy nemzedék, amely őrizte a felszíni sugárzás emlékét, s akiknek jussát az Őrszemek vasmarokkal próbálták eltörölni.
– Haladjunk! – szorította meg Kovács a lány vállát, és a járat sötétje felé mutatott. Mielőtt azonban elmerültek volna a csővezetékek árnyékában, az öreg átható pillantása egyetlen másodpercre találkozott Alindáéval, mintha a dacos örökséget átadná a félhomályban menekülőknek.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • egy-oregember
  • kovacs

Helyszín

  • ellenorzo-pont

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • egy-oregember
  • kovacs

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.