Az új jövevény hangja

A fémbejárat nehéz csikorgással vágódott ki, durván megtörve a hálókamrák törékeny csendjét. Egy ismeretlen, idősödő, de széles vállú férfi lépett a szektorba, viseltes, katonai jellegű övvel a derekán. Ő volt az új lakó, akit a központi beosztás rendeletére költöztettek át a D-szektorból, és aki máris éles összetűzésbe került a szektort felügyelő megbízottal. Fenyegető morajjal dobta le a kopott zsákját a vaskorlát mellé.
– Nekem ne pampogjon az a csőgörény képviselő! Az idegen légióban nem a wattokat számláltuk, hanem a túlélőket! – kiáltotta vissza a folyosó felé, mit sem törődve a kolónia szigorú csendrendeletével.
A Nagymama összerázkódott a durva hangra, és szorosan maga köré tekerte a posztót. János és Kálmán feszülten léptek előre, védelmezőn a család elé állva, de Alinda kíváncsian közelebb lépett a jövevényhez.
– Ne menj oda, Alinda! Az ilyen féktelen alakok csak bajt hoznak a nyakunkra – szólt rá élesen a Nagymama, de a tizennégy éves lány dacosan megrázta a fejét.
– A felszínen is léteztek légiósok, nem? Te magad mesélted, hogy a harmincas években a katonák megvédték az embereket! – vágott vissza Alinda meggondolatlanul, azonnal szembefordulva a Nagymamával.
– Ez nem a te mesevilágod, te gyerek! Ez egy veszélyes, erőszakos ember! – csattant fel a Nagymama, miközben az új lakó gúnyos mosollyal mérte végig az elfojtott indulatoktól izzó családot.