2222 · Cső-Mária
Az új csend súlya
A nagymama tenyere valóságos, meleg pont volt g302 vállán a fülke hideg, ismerős levegőjében. A fiú érezte a lüktetést, nem a saját halántékában, hanem mintha az egész kolónia szívverése leállt volna. A halott Őrszem feketén tornyosult a sarokban, egy néma emlékeztető arra, hogy mi történt, és arra is, ami most jöhet.
– Mit csináljunk vele? – kérdezte g302, hangja alig volt több suttogásnál. A szó, „vele”, az élettelen gépre vonatkozott, de sokkal inkább a rájuk váró jövőre. A félelem még mindig ott volt, mélyen a gyomrában, de most másmilyen volt. Nem a megszokott, tompa rettegés a büntetéstől, hanem egy éles, bizsergető feszültség a ismeretlentől.
A nagymama lehunyta a szemét egy pillanatra, mintha erőt gyűjtene a gondolataihoz. – A falaknak is van fülük, fiam – mondta halkan. – De most… most úgy tűnik, süketek. Egyelőre. Hagyni kell. Majd eldöntjük. Most csak csendben kell lennünk.
A csend, amit megemlített, valóban más volt. Nem a megszokott, zúgó, gépi zaj hiánya, hanem egy mély, abszolút üresség. A kolónia napirendje megszűnt, a pedálozás monoton dübörgése elhalt, a levegővételük, a szívük dobogása hirtelen hangosnak tűnt. Ez a csend nem a szabadság volt, hanem a következménye. A szabadság még túl messze, túl elképzelhetetlen volt.
– Emlékszel, fiam, meséltem a nyárról? Amikor a nagyszüleid a szabad ég alatt aludtak, és a csillagokat nézték? – a nagymama hangja lágyabbá vált, mintha egy régi, poros emlékfoszlányt próbálna felidézni. – Azt mondták, érezni lehetett, ahogy az egész világ lélegzik körülöttük. Azt mondták, az volt az ember. Érezni. Dönteni. Még akkor is, ha fél. Ez a tiéd is, fiam. Most már.
G302 lenézett a nagymama kezére, ami még mindig a vállán pihent. A hirtelen, kegyetlen tett lángja lassan parázslott benne. Egy szikra, ami most először nem a pusztulásról, hanem a teremtésről szólt. A kérdés, hogy mi lesz velük, már nem csupán rettegést váltott ki. Kezdett egy új, súlyosabb kérdésbe átalakulni: hogyan lesznek újra emberek. Ebben az új csendben, a mozdulatlan gép árnyékában a nagymama keze volt az egyetlen híd a múlt, a szabad emlékek és a bizonytalan jövő között.
– Mit csináljunk vele? – kérdezte g302, hangja alig volt több suttogásnál. A szó, „vele”, az élettelen gépre vonatkozott, de sokkal inkább a rájuk váró jövőre. A félelem még mindig ott volt, mélyen a gyomrában, de most másmilyen volt. Nem a megszokott, tompa rettegés a büntetéstől, hanem egy éles, bizsergető feszültség a ismeretlentől.
A nagymama lehunyta a szemét egy pillanatra, mintha erőt gyűjtene a gondolataihoz. – A falaknak is van fülük, fiam – mondta halkan. – De most… most úgy tűnik, süketek. Egyelőre. Hagyni kell. Majd eldöntjük. Most csak csendben kell lennünk.
A csend, amit megemlített, valóban más volt. Nem a megszokott, zúgó, gépi zaj hiánya, hanem egy mély, abszolút üresség. A kolónia napirendje megszűnt, a pedálozás monoton dübörgése elhalt, a levegővételük, a szívük dobogása hirtelen hangosnak tűnt. Ez a csend nem a szabadság volt, hanem a következménye. A szabadság még túl messze, túl elképzelhetetlen volt.
– Emlékszel, fiam, meséltem a nyárról? Amikor a nagyszüleid a szabad ég alatt aludtak, és a csillagokat nézték? – a nagymama hangja lágyabbá vált, mintha egy régi, poros emlékfoszlányt próbálna felidézni. – Azt mondták, érezni lehetett, ahogy az egész világ lélegzik körülöttük. Azt mondták, az volt az ember. Érezni. Dönteni. Még akkor is, ha fél. Ez a tiéd is, fiam. Most már.
G302 lenézett a nagymama kezére, ami még mindig a vállán pihent. A hirtelen, kegyetlen tett lángja lassan parázslott benne. Egy szikra, ami most először nem a pusztulásról, hanem a teremtésről szólt. A kérdés, hogy mi lesz velük, már nem csupán rettegést váltott ki. Kezdett egy új, súlyosabb kérdésbe átalakulni: hogyan lesznek újra emberek. Ebben az új csendben, a mozdulatlan gép árnyékában a nagymama keze volt az egyetlen híd a múlt, a szabad emlékek és a bizonytalan jövő között.
Ebben a részben
Szereplők
- g302
- nagymama
- orszem
Helyszín
- fulke-14
Előző jelenet szereplői
- g302
- nagymama
- orszem
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.