Véget nem érő történet

2222 · Cső-Eliza

A fémzsalu mögött

A fülke nehéz fémlemezén óvatos, ritmikus koppanás törte meg a dermedt csendet. g302 riadtan kapta fel a fejét, de a nagymama intett neki: a jelzés nem a gépeké volt. Lassan elhúzta a reteszt, és a szűk nyílásban János, a szomszédos szektor idős karbantartója, g534 tűnt fel. Arcán a fáradtság mellett mély, csöndes aggodalom tükröződött.
– Láttam, hogy a szektor feszültségmérője kilengett – suttogta János, és tekintete egyetlen pillanatra a sarokban heverő, élettelen fémtestre tévedt, de nem kérdezett semmit. Csak az öregasszonyra nézett, szemeiben gyengéd féltés égett. – Segíteni jöttem. Tudd, hogy nem hagylak egyedül benneteket.
A nagymama arca kővé dermedt, bár a torka megvonaglott. A kolónia szigorú szabályai tiltották a szektorok közötti személyes kötődést és az érzelmi szövetségeket. – Menj innen, János! – szólt rá halkan, de metsző szigorral. – Nincs itt semmi keresnivalód. A törvény világos: a fülkék lakói nem tarthatnak kapcsolatot. Ne keverj minket bajba, és magadat se!
János önkéntelenül visszalépett egyet. A visszautasítás nyers volt, mégis ismerős. Tudta, hogy az öregasszony a kolónia fegyelmére hivatkozik, de a hangjában nem harag volt, hanem a féltés. A férfi még egy pillanatig habozott, megérintette a hideg ajtókeretet, majd halkan eltűnt a csővezetékek homályában.
Amikor a zsalu újra bezáródott, a nagymama még hosszú másodpercekig a vaslemeznek döntötte a homlokát. A keze remegett a reteszen. g302 tisztán látta a szemsarkában megcsillanó könnycseppet. Az elutasítás mögött ott lapult az évtizedes, elfojtott gyengédség az idős férfi iránt – egy olyan érzés, amit a kolónia törvényei sosem tudtak teljesen kiirtani.
Ebben a részben

Szereplők

  • g302
  • janos-g534
  • nagymama

Helyszín

  • fulke-14

Előző jelenet szereplői

  • g302
  • nagymama
  • orszem

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.