Véget nem érő történet

2222 · János Szikra

Az új félelem

Az Őrszem, most már csupán egy összeroskadt fémhalom, mozdulatlanul feküdt. Egy hatalmas, visszhangos csend nyelte el a fülkét. Ez a csend nem olyan volt, mint a korábbi – nem csupán a kolónia zümmögésének hiánya, hanem egy mély, súlyos nyugalom, amit csak a kettőjük zaklatott lélegzete tört meg.
Nagymama először g302-re nézett, szemeiben a megkönnyebbülés és a puszta rettegés furcsa keveréke táncolt. Aztán az összecsuklott gépre pillantott.
– Ez… – suttogta, hangja alig volt hallható. – Ez nem „lefagyott rendszer”. Ezt mi…
G302 tekintete a padlón fekvő monstrumon ragadt. A kezében még érezte a kábel rántásának rezgését. Egy pillanatra valóban elpárolgott a félelme. De most, ahogy az Őrszem vörös lencséje végleg kialudt, és a fülke mélyebb sötétbe süllyedt, egy újfajta szorongás fogta el. A szabadság ígérete hirtelen súlyos teherré vált.
– Mi lesz velünk? – kérdezte rekedten g302. – Ha megtalálják…
A nagymama leült a fülke szélére, arcán ráncok mélyültek a pislákoló félhomályban. Először csak a fejét ingatta, de aztán felemelte a tekintetét g302-re.
– Ami történik, az megtörténik, fiam – mondta, hangjában most sziklaszilárd, rendíthetetlen nyugalom csengett, ami elűzte a korábbi ijedtséget. – De most már… nincs visszaút.
A fiú érezte, ahogy a vér lüktet a halántékán. A megszokott napirend, a pedálozás monotonitása, az Őrszemek állandó figyelme évtizedek óta tartotta őket a helyén. Most minden megváltozott egyetlen rántással. A kolónia falai mintha szorosabbra zárultak volna körülöttük, mégis valami tágas, ismeretlen tér nyílt meg előttük.
– De mit tegyünk? – kérdezte g302, a hangja most már alig reegett.
A nagymama lassan felállt, és a fiú vállára tette a kezét. A hideg, gépi folyosóról még mindig nem jött semmi hang, csak a halálos csend.
– Most… – kezdte a nagymama, tekintete elkalandozott a sötétbe, talán a 2020-as évek emlékeit idézve. – Most várnunk kell. És remélni. Ez egy döntés volt, fiam. A mi döntésünk. És ennek súlya van.
G302 lenézett a mozdulatlan gépre. Nemcsak a gép halt el, hanem valami benne is. A régi félelem, a régi engedelmesség. Helyét átvette az új, hideg valóság, és vele együtt egy szikra. A lázadás szikrája. A sötétségben a nagymama meleg tenyere volt az egyetlen támpontja.
Ebben a részben

Szereplők

  • g302
  • nagymama
  • orszem

Helyszín

  • fulke-14

Előző jelenet szereplői

  • g302
  • nagymama
  • orszem

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.