Véget nem érő történet

2222 · DITKE (Csőrsz Edit)

Az örökség súlya

Alinda mélyebbre hatolt az elfeledett járatokba. A levegő nehéz volt, átitatva nedves fém és régi por szagával. Minden lépés visszhangozta a csendet, melyről nagymama gyakran beszélt – nem az a kényszerű, fojtogató csend, ami a lakóegységeket uralta, hanem az idő, az elhagyott dolgok csendje.
Egy hibásnak tűnő, levált burkolatú panelre esett a tekintete. A hámló festék alatt egy elmosódott, alig olvasható felirat bukkant elő: „K-2052. Védelmi Protokoll Aktiválva.” *Kolónia 2052.* Hideg futott végig a gerincén. Emlékezett nagymama szavaira, ahogy suttogta, alig hallhatóan, arról az időről, amikor még „kint” volt élet. „Aztán… egyszerűen bezártak minket. A mi szüleink, a mi nagyszüleink. Mi már itt születtünk, Alinda. Ez az egyetlen otthonunk.”
Ez az „egyetlen otthon.” Az öröklött börtön. Generációk nőttek fel a Kolónia vasfalai között, a napfény csupán egy legenda, a „szabad emlék” pedig veszélyes pletyka. A nagymama félelme, az új lakó pánikja – mind ebből táplálkozott. A tudat, hogy nem választották ezt az életet, hanem beleszülettek, hogy az őrszemek, a massza és a dinamó a valóságuk 2050 óta. Ez volt a Kolónia kegyetlen logikája.
Alinda ujjbegye végigsimított a rozsdás feliraton. Nem engedheti, hogy ez a sors végleges legyen. Nem csak magának, hanem a nagymamának és az új lakónak sem. Az a csendes fogadalom, amit a rozsdás kapunál tettek, nem arról szólt, hogy elfogadják a végzetüket, hanem arról, hogy megkísérlik, újra és újra, hogy emberként éljenek. Hogy választhassanak. A járatok sötétje nem nyelt el mindent. Csak elrejtette az utat.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.