2222 · Dorothea
A Csendes Fogadalom
Alinda érezte, ahogy az elfeledett járatok csendje mélyen átjárja. A menekülés pánikja alábbhagyott, helyét egy újfajta éberség vette át. Nem futamodhat meg örökké, tudta. A Kolónia logikája vasmarokkal szorított, de az emberi lét esszenciája, a döntés szabadsága, melyről nagymama mesélt, most tisztán visszhangzott benne. A rozsdás kapu emléke, ahol ígéretet tettek egymásnak – ő, az új lakó és a nagymama – , nem engedte el. Az a csendes fogadalom, hogy nem adják fel, hogy a rendszer ellenére is megpróbálnak emberként élni, most tettekre sarkallta.
Fel kellett kutatnia őket. Külön utakon indultak el, de Alinda most már tudta, hogy együtt erősebbek. A remény szikrája nem csak magáról szólt, hanem róluk is. A „mi-lesz-vele” kérdés nem csak a saját sorsára vonatkozott, hanem az övékére, és mindazokéra, akik hasonlóan éreztek a Kolónia falai között.
Lassan, óvatosan mozgott tovább a sötétben. A nedves falak, a csöpögő víz hangja, a távoli, ismeretlen zúgások mind új jelentést kaptak. Nem fenyegetőek voltak, hanem a szabadság, a rejtőzködés szimbólumai. Minden lépés a remény felé vitte. Nem az L-szektor, nem a látszólagos megoldások, hanem a valós, emberi kapcsolatok felé. A nagymama bölcsessége, az új lakó csendes félelme, melyet osztoztak, most irányt mutatott. A Kolónia napirendje nem nyomta többé, vagy legalábbis nem egyedül. Tudta, hogy a halál és az elmúlás árnyéka mindig ott lebeg felettük, de a választás, hogy hogyan néznek szembe vele, az mégis az övék. Ez volt az első lépés abban, hogy újra ember legyen.
Fel kellett kutatnia őket. Külön utakon indultak el, de Alinda most már tudta, hogy együtt erősebbek. A remény szikrája nem csak magáról szólt, hanem róluk is. A „mi-lesz-vele” kérdés nem csak a saját sorsára vonatkozott, hanem az övékére, és mindazokéra, akik hasonlóan éreztek a Kolónia falai között.
Lassan, óvatosan mozgott tovább a sötétben. A nedves falak, a csöpögő víz hangja, a távoli, ismeretlen zúgások mind új jelentést kaptak. Nem fenyegetőek voltak, hanem a szabadság, a rejtőzködés szimbólumai. Minden lépés a remény felé vitte. Nem az L-szektor, nem a látszólagos megoldások, hanem a valós, emberi kapcsolatok felé. A nagymama bölcsessége, az új lakó csendes félelme, melyet osztoztak, most irányt mutatott. A Kolónia napirendje nem nyomta többé, vagy legalábbis nem egyedül. Tudta, hogy a halál és az elmúlás árnyéka mindig ott lebeg felettük, de a választás, hogy hogyan néznek szembe vele, az mégis az övék. Ez volt az első lépés abban, hogy újra ember legyen.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- alinda
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.