Véget nem érő történet

2222 · Tekercs-Ildikó

Az Örökösök Üzenete

A panel mögött Alinda egy keskeny, alig észrevehető rést talált. A vas rozsdás sikolya kísérte, ahogy feszegetni kezdte, majd egy hirtelen mozdulattal utat nyitott egy még mélyebb, eddig feltáratlan folyosóra. Itt a levegő még állottabb volt, de egy távoli, alig hallható sziszegés jelezte, hogy valami még működött. A zseblámpája fénye egy falra vetődött, ahol nem a szokásos figyelmeztető feliratok, hanem elmosódott piktogramok sorakoztak. Egyikük egy stilizált napot ábrázolt, sugarakkal, melyek egy emberi alakba áramlottak. Alatta furcsa, idegen szimbólumok, majd egyetlen, tisztán kivehető szó: „Örökösök”.
Alinda érezte, ahogy a vérnyomása megemelkedik. Nagymama suttogásai visszhangoztak a fejében: „volt idő, mikor a fény nem pénzbe került, hanem csak volt.” A napfény, az energia, a szabadság. Nem legendák voltak, hanem valóság, melyet elzártak, elvettek. Az „Örökösök”. Vajon ők voltak azok, akik még emlékeztek a kintre, akiknek joguk lett volna a fényre? Vagy azok, akik a Kolónia falain belül is fenntartották a tudást, egy titkos reményt? A falak, amelyek a 2050 óta tartó fogságot jelképezték, most mintha suttogtak volna egy elfeledett, de jogos követelésről. Alinda tekintete végigpásztázott a piktogramokon. A „hogy lesz az ember” kérdés hirtelen nem csak a jelenről, hanem a múltról és a jövőről is szólt. A járatok nem csak elrejtették az utat, hanem meg is mutatták. A döntés, hogy megkeresi társait, most még súlyosabbá és sürgetőbbé vált. Nem csak a túlélésért, hanem a reményért, a napfényért.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.