Az Idegen Súlya

János figyelt. Alinda arca még sápadtabb volt, mint rendesen, szemeiben ott vibrált a bizonytalanság. Nem csak az illegális átkötés okozta a félelmet, hanem a falakon túli világ hírnöke, G302. A férfi jelenléte a kolónia mindennapjaiba metsző idegen testként hatolt be. János érezte, ahogy a saját félelme összekapcsolódik Alindáéval. A csendes folyosón, ahol a generátorok távoli zúgása volt az egyetlen állandó, most valami más is rezgett a levegőben.
„Még a levegő is nehezebb” – suttogta Alinda, és Jánosra pillantott. Szemeik találkoztak. Egy pillanatra minden más elhalványult: Kovács morgása, Nagymama elgondolkodó arca, a kolónia nyomasztó napirendje. Csak a közös félelem maradt, és az a halk, kimondatlan vonzalom, ami a lány és a fiú között feszült. János legszívesebben megfogta volna Alinda kezét, hogy megnyugtassa, de az Őrszemek mindent figyeltek. A kolónia szabályai tiltották a felesleges érintkezést. Különösen most, amikor a feszültség tapintható volt.
Nagymama csendben elindult a folyosón, mintha G302 hívta volna. „Megyek, megnézem… miféle légiós ez.” Hangja bizonytalan volt, mégis elszánt. Alinda utánanyúlt, de Nagymama már elvegyült a szektor nyüzsgésében. János aggódva nézte a lányt. Tudta, mennyire fontos Nagymama Alindának, és mennyire magányos a lány a kolónia rideg valóságában. János is szimpatizált az idős asszonnyal, az egyetlen személlyel, aki még emlékezett egy másik világra, a szabadság halvány ígéretére.
Alinda visszasietett Jánoshoz, hangja halk, feszült volt. „Nem szabadna, hogy egyedül menjen. Ki tudja, mit hozott magával ez az új ember?” János bólintott. „Igazad van. De mit tehetnénk? Az Őrszemek hagyták, hogy bejöjjön. És ha valaki, hát Nagymama tudja, hogyan kell túlélni.” Próbálta megnyugtatni, de a saját szívverése is felgyorsult. Az új lakó, G302, valóban újabb terhet jelentett, és a túlfeszült hálózat mellett most a kolónia belső egyensúlya is megingott. A fojtogató napirend szorítása egyre erősebbnek tűnt, és János érezte, ahogy Alinda szemeiben tükröződik az a kérdés, ami mindannyiuk szívében égett: „Hogy lesz az ember, és mi lesz vele?” A légiós csak még élesebbé tette a kontrasztot a zárt világ és az ismeretlen, veszélyes külvilág között, újabb súlyos morális dilemmát okozva.