2222 · Tekercs-Ildikó
Az elszívott lüktetés
A beáramló hűvös levegővel együtt fémpor és régi szigetelés szaga kavargott fel a sötét mélyből. János gondolkodás nélkül átlépett a szűk rést alkotó szelepházon, majd visszanyújtotta kérges, durva tenyerét Alindának. A lány ujjai rásimultak a férfi kézfejére; érezte, ahogy János izmai még mindig remegnek a nehéz vaskerék elfordításának emberfeletti erőkifejtésétől.
Ahogy beléptek a rejtett járatba, a falakat borító vastag kábelfonatok mellett keskeny, csiszolt rézlemezek futottak végig. A lemezek halvány, derengő fénnyel lüktettek, valahányszor a két ember közelebb lépett hozzájuk. Alinda önkéntelenül megtorpant, és a karjára pillantott, ahol a szőr azonnal égnek állt a hirtelen támadt hidegben.
– A hőtükrök… – suttogta a lány, miközben tenyerét óvatosan a rézlap felé tartotta, de nem ért hozzá. – Nem a világítás miatt derengenek. A testünk melegét szívják el.
János sötét sziluettje bólintott a homályban. A kolónia nem csupán a dinamóterem pedáljain zsákmányolta ki az ott élőket; a folyosók, az aknák és a szervizalagutak úgy lettek megtervezve, hogy a lépteikből fakadó rezgést és a bőrből sugárzó hőt is közvetlenül a tartalékhálózatba csatornázzák. Az emberi test itt nem élőlény volt, hanem egy folyamatosan merülő, lassan elhasználódó akkumulátor.
– A fejadagként kapott szintetikus massza épp csak annyi energiát pótol, amennyit egy műszak alatt kisajtolnak belőled – mondta János csendesen, és elindult lefelé a meredek lejtőn. – Ha megállsz, fázni kezdesz, mert a rendszert a te hiányod táplálja. De ez a régi vezeték már sérült. Itt a levont energia nem jut vissza az Őrszemekhez.
János előhúzott a zsebéből egy elhasznált, rézszálas szigetelőszalagot, és lefedte a legközelebbi csatlakozórést. A falak vibrálása azonnal megszakadt, s a sötétség sűrűbbé, de egyben elviselhetőbbé vált. Alinda érezte, ahogy a saját vérkeringése lassan visszahódítja a végtagjait, s a merev hideg helyét átveszi a saját, elvehetetlen belső melege. Megtette az első lépést a C-szektor felé vezető, kiéheztetett járatban.
Ahogy beléptek a rejtett járatba, a falakat borító vastag kábelfonatok mellett keskeny, csiszolt rézlemezek futottak végig. A lemezek halvány, derengő fénnyel lüktettek, valahányszor a két ember közelebb lépett hozzájuk. Alinda önkéntelenül megtorpant, és a karjára pillantott, ahol a szőr azonnal égnek állt a hirtelen támadt hidegben.
– A hőtükrök… – suttogta a lány, miközben tenyerét óvatosan a rézlap felé tartotta, de nem ért hozzá. – Nem a világítás miatt derengenek. A testünk melegét szívják el.
János sötét sziluettje bólintott a homályban. A kolónia nem csupán a dinamóterem pedáljain zsákmányolta ki az ott élőket; a folyosók, az aknák és a szervizalagutak úgy lettek megtervezve, hogy a lépteikből fakadó rezgést és a bőrből sugárzó hőt is közvetlenül a tartalékhálózatba csatornázzák. Az emberi test itt nem élőlény volt, hanem egy folyamatosan merülő, lassan elhasználódó akkumulátor.
– A fejadagként kapott szintetikus massza épp csak annyi energiát pótol, amennyit egy műszak alatt kisajtolnak belőled – mondta János csendesen, és elindult lefelé a meredek lejtőn. – Ha megállsz, fázni kezdesz, mert a rendszert a te hiányod táplálja. De ez a régi vezeték már sérült. Itt a levont energia nem jut vissza az Őrszemekhez.
János előhúzott a zsebéből egy elhasznált, rézszálas szigetelőszalagot, és lefedte a legközelebbi csatlakozórést. A falak vibrálása azonnal megszakadt, s a sötétség sűrűbbé, de egyben elviselhetőbbé vált. Alinda érezte, ahogy a saját vérkeringése lassan visszahódítja a végtagjait, s a merev hideg helyét átveszi a saját, elvehetetlen belső melege. Megtette az első lépést a C-szektor felé vezető, kiéheztetett járatban.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
Helyszín
- c-szektor
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.