Véget nem érő történet

2222 · Dorothea

A légiós jussa

A zsilip mögött a levegő nehéz szaga csapta meg őket: az L-lakószektor áporodott, konyhai gőzökkel terhes valósága. János óvatosan engedte vissza a vaslemezt, de Alinda már nem a lopakodásra figyelt. A belső düh, amit a nagymama eltitkolt múltja és a szellőzőszelepnél talált feljegyzések ébresztettek benne, meggondolatlan lépésekre sarkallta.
A folyosó végén, a közösségi elosztónál dühös kiabálás visszhangzott. Kovács, a szektor jámbor közös képviselője tehetetlenül hátrált a falig, miközben az új lakó, L656 vörösödő arccal magyarázott neki, öklével a mérőóra burkolatát verve. Az új jövevényt alig egy napja helyezték át a külső védvonalról, és máris rettegésben tartotta a szomszédokat.
– Három évig szolgáltam az Idegen Légió felszíni egységénél! – ordította L656, hangja fémként csattant a szűk falak között. – Nem azért jöttem le ebbe a patkánylyukba, hogy egy nyomorult pedálhajtó szabja meg az oxigénadagomat!
– A kolónia szabályzata mindenkire… – próbálta Kovács dadogni, de a férfi durván félrelökte.
Alinda kilépett János takarásából. A nagymamája iránti haragja most az egész kolónia igazságtalansága ellen fordult. – Ők sem tisztelik a szabályokat! – kiáltotta a lány, figyelmen kívül hagyva János visszatartó szorítását. L656 hirtelen elhallgatott, és lassan a közeledő fiatalok felé fordította jéghideg tekintetét.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • janos-g534
  • kovacs
  • l656

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • janos-g534

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.