Az elfeledett idők suttogása

Alinda léptei visszhangoztak a csendben. Az elfeledett áramköri panelek nem csupán nyitva álltak, hanem némelyikből kusza, kiszáradt vezetékek lógtak ki, mint valami idegrendszer roncsai. Ahogy közelebb hajolt, észrevette a poros felületen halvány, alig látható karcolásokat. Betűk? Számok? Vagy csak a fém korának jelei? Nem értette, miért hagyták így. A kolónia rendszere szigorú volt, minden panelt zártan és működőképesen kellett tartani. Ez a szektor mintha kilógott volna ebből a valóságból.
A nagymama szavai jutottak eszébe, ahogy a „régi időkről” mesélt, arról az időről, mielőtt a családok 2050 óta a kolónia betonfalai közé szorultak. Akkor még volt „kint”, volt „ég”, volt „szél”. Alindának ezek a szavak csupán homályos fogalmakat jelentettek, ő maga sosem látott ilyesmit. Az L-szektor elhagyatottsága mégis mintha visszhangozta volna azt az „előtte” állapotot, amit a nagymama sosem ismert, csak mesékből, de mégis vágyott rá. Generációk nőttek fel itt, abban a hitben, hogy a mesterséges fény és a pedálos energia a létezés egyetlen formája. Alinda most látta, hogy volt valami más, valami, ami szándékosan lett elfeledtetve.
A folyosó továbbvezetett egy kanyarhoz, ahol egy vastagabb kábelköteg, mintha valami sietős munka nyomán szakadt volna el, a falból meredezett. Mellette egy rozsdás tábla állt, a felirata régen lekopott, de Alinda mégis érezte a rajta lévő súlyt. Ez a hely nem csupán egy szektor volt, hanem egy emlékmű a feledésnek. Valami, ami a kolónia 2050 óta tartó rendjét megkérdőjelezte. A „hogy lesz az ember?” kérdés most már nem csak Jánosra és a nagymamára vonatkozott, hanem mindenkire, aki itt élt, beleszületett ebbe az öröklött fogságba. Az elmúlás fogalma sem a személyes halálra korlátozódott, hanem a kollektív emlékezet pusztulására. Alinda előrehajolt, ujjbegyével végigsimított a rozsdás táblán. A fém hűvös volt, de mintha belőle áradt volna egy halvány, elfeledett üzenet. Talán János hagyott itt nyomokat. Az volt a ház, a nagymama szavai, ami elindította. Most az L-szektor csendje és a rozsdás panelek suttogták a titkokat. Érezte, hogy közeledik a lényeghez, de a veszély is egyre valóságosabbá vált.