Az átsorolás árnyéka

A C-szektor szűk, párás folyosóján a mennyezeti csövek fémesen lüktettek. Kovács az ellenőrző pont felé terelte a kis csoportot, ahol a falra szerelt, villódzó monitor folyamatosan frissítette a műszakváltási jegyzékeket. Alinda a nagymamája mellett lépkedett, ügyelve arra, hogy megtartsa a kötelező távolságot, de tekintetével folyton az idős asszony megroggyanó vállát figyelte.
Az ellenőrző kapunál egy Őrszem állt, páncélján a megszokott, hideg fénnyel derengő szektorjelzéssel. Bár az alakja fenyegetően magasodott a szűk átjáróban, bizonytalan mozdulataiból érződött a felettes rendszertől való rejtett félelem: a C-szektor túlterhelt hálózata bármelyik pillanatban ingadozni kezdhetett, és egyetlen hiba elég volt a büntetőátsoroláshoz.
Amikor Nagymama az azonosító kártyáját a leolvasóhoz érintette, a monitor narancssárgáról hirtelen éles pirosra váltott. Egy rövid, fémes csipogás törte meg a folyosó moraját, és a kijelzőn megjelent az L-lakó szektorba való átsorolás előkészítő kódja. A kolónia törvényei szerint a csökkenő metabolikus teljesítmény azonnali áthelyezést vont maga után.
János a sorban alig két lépésre állt tőlük. Tekintete a kijelzőre tapadt, majd egyetlen néma pillanatra találkozott Alinda kétségbeesett pillantásával. A döntés nem tűrt halasztást: ha nem vállal át extra pedálkvótát az idős asszony helyett a következő műszakban, Nagymamát még az esti szintetikus pihenőidő előtt átviszik a zárt szektorba.