Az átlépett küszöb

János kilépett a szervizjárat homályából, hátrahagyva a nyirkos csővezetékek csendjét. Megperzselt kezét a szürke munkazubbonyába rejtette, lépteinek megfontolt robaja mégis visszhangot vert az alvófülkék szűk folyosóján. A számsor, a G534-es jelzés hidegen derengett a mellkasán, ahogy belépett az L-szektor tiltott övezetébe.
– Hagyja a lányt – mondta csendes, szilárd hangon, megszakítva a feszült csendet. – A nyomáscsökkenés nem az ő hibája volt. Én nyitottam ki a gőzszelepet a kapunál.
A nagymama pedálozó lába egy pillanatra megtorpant, a fémváz halk nyikordulással jelezte a kiesett wattokat. Éles, elutasító pillantást vetett a férfira, büszkén felvetve a fejét, miközben a kolónia szigorára hivatkozott.
– A G-szektor lakóinak nincs keresnivalójuk a mi fülkéinkben, G534-es! – sziszegte, de tekintete önkéntelenül elidőzött a férfi megperzselt kézfején. – A szabályzat tiltja az övezetek közötti érintkezést. Menjen vissza a generátorokhoz, mielőtt az Őrszemek regisztrálják a hiányát!
János nem mozdult. Egyetlen apró, mégis sokatmondó mozdulattal felé nyújtotta a megtisztított réz alkatrészt, amit még a mélyben talált – egy ritka elemet, amivel a pedál mechanikáját lehetett halkítani. A nagymama elutasítóan elfordult, ám a dacos mozdulat mögött hiányzott a valódi megvetés. Bár a törvény szerint a férfi jelenléte veszélyt jelentett, az idős asszony szorítása lassan elernyedt Alinda csuklóján.