Az áthidalás kockázata

L656 egyetlen határozott mozdulattal benyúlt a tizennégyes fülke mögötti nyitott kábeltálcába. A rézcsatlakozó fémes koccanással pattant a fővezeték meztelen pontjára, s a feszültségmentesítő tekercs éles, kék szikrát vetve szisszent fel. A központi kijelző vörös lüktetése egy pillanatra megbicsaklott, mintha a rendszer maga is elbizonytalanodott volna a megnövekedett ellenállás miatt.
– Most – sziszegte L656, s a szeme sarkából a galéria lépcsője felé pillantott, ahol az Őrszem nehéz léptei már a fordulóhoz értek. – Ha a segédáramkör elnyeli a csúcsot, a számláló nem adja ki a teljes hiányt. De valakinek kézzel kell tartania a kontaktust.
Alinda nem habozott. Bár a félelem jéghideg marással szorította össze a torkát, átlépte a pedálok rögzítőrúdját. Nem a fenyegető büntetéstől félt már, hanem attól a puszta, sötét űrtől, amit János hiánya hagyna maga után a csarnokban. Odalépett a kábeltálcához, és remegő ujjait közvetlenül L656 kérges tenyere mellé szorította a szigetelt nyélen.
János a szomszédos állásból döbbenten nézte a lányt. Tekintetük egyetlen hosszú pillanatra összeakadt a csikorgó láncok és a gépzaj tengerében. Abban a villanásban nem a kolónia számozott egyedei álltak egymással szemben, hanem két ember, akiknek a szívverése túlhangosította a hálózat monoton zúgását.
A galériakorlát felett megjelent az Őrszem fémmaszkos alakja. A szkenner sárga fénykúpja végigsöpört a sávon, éppen abban a másodpercben, amikor a kijelző vörös jelzése bizonytalan sárgára váltott – a gép szabotázs helyett csupán ingadozást regisztrált. A közvetlen kényszeráthelyezés veszélye egyelőre elhárult, de a kockáztatott szikra emléke ott izzott Alinda tenyerében.