Átvett terhelés

A csarnok gépies zúgása egy árnyalatnyit mélyült, amikor a központi elosztó átváltott a másodlagos feszültségre. Az Őrszemek fémes lépteinek visszhangja lassan elhalkult a dinamóterem főfolyosóján, jelezve az ütemezett ellenőrzési szünet beálltát. Alinda kihasználta a vakfoltot: óvatosan közelebb húzta a pedálszerkezetét a nagymama állványához, megszegve a szektorban szigorúan előírt védőtávolságot. Nem szólt egyetlen szót sem, csak a saját hajtóerejéből vitt át a szomszédos tengelyre, így véve át a terhelés egy részét, mielőtt az idős asszony elgyengült lábai feladták volna a hajtást.
János-G534 a feszültségmérő pult mögül nem a műszereket figyelte, hanem Alinda összehangolt, kockázatos mozdulatait. Tekintete találkozott a lányéval a gőzpárás félhomályban, és az elfojtott feszültség helyét egyetlen pillanatra átvette a szótlan, közös megértés. A nagymama ezúttal nem hárította el a segítséget; száraz, megviselt tenyerével görcsösen kapaszkodott a fémcsőbe, de a tekintetében felcsillant valami régi, a kolónia előtti időkből megőrzött bizalom.
Amikor a szintjelző zöld fénye felvillant, jelezve a szektor adagjának teljesítését, János egy apró, kézzel formázott rézhurkot csúsztatott a lefolyórács peremére. Az elem nem tartozott a hivatalos alkatrészek közé, mégis emberi jelenlétről árulkodott a gépies hidegségben. Alinda egyetlen folyamatos mozdulattal hajolt le érte, miközben a nagymama óvó árnyékként lépett elé, elfedve a gesztust a visszatérő Őrszemek optikái elől.