Átkötött áramkörök

Az acélajtó sziszegve záródott be János-G534 mögött, kiszorítva a tizennégyes fülke fojtogató feszültségét. A sötét, csövektől gőzölgő folyosón a férfi nehéz léptekkel indult el a generátor-egység felé. A rendszer szigorú ritmusa nem tűrt késlekedést, ám János gondolatai a kabinban maradtak. Tudta, hogy az új lakó, L656 érkezése miatti kvótatúllépést a központi hálózat perceken belül regisztrálja.
Odaérve a pislákoló műszerekhez, János óvatosan a szabályozó panelhez nyúlt. Erzsébet visszautasította a fejadagját – a kolónia törvényei szerint a jogosulatlan adományozás szabotázsnak minősült –, de a férfi nem hagyhatta, hogy az idős asszony és Alinda fagyos sötétségben töltse az éjszakát. A nehéz, rozsdás kar finom elfordításával saját műszakjának energiakeretéből csatolt át egy minimális impulzust a tizennégyes fülke áramkörére, felvállalva a lebukás kockázatát.
Odaát, a szűk fülkében a mennyezeti lámpa fakó fénye hirtelen melegebb sárgára váltott. Erzsébet ujjai görcsösen rászorultak a kötényzsebben lapuló, régi papírképre. Bár hangosan elítélte a szabályszegést, és hideg szigorral követte az Őrszemek elvonulását, a mellkasában felparázslott a régen eltemetett gyengédség.
Alinda halkan, a sarokból szólalt meg:
– Tudod, hogy ő tette, ugye?
– Hallgass, gyermek – torkolta le Erzsébet, de a hangjából hiányzott a korábbi élesség. Tekintete a pislákoló lámpára tapadt, miközben a kolónia kemény törvényei és a tiltott gondoskodás között őrlődött.