Átkérve a peremről

A rács halk kattanással simult vissza a helyére, épp mielőtt az Őrszem nehéz, fémes léptei átdübörögtek volna a külső folyosó lemezburkolatán. A szervizakna nyirkos sötétjéből kijutva Alindáék a Fülke-14 mögötti kiszolgáló térbe csúsztak át, ahol a gőzcsövek mögött elrejtőzhettek.
Ott azonban nem a várt csend fogadta őket. A gyenge vészvilágítás sárgás fénykörében Gábor bácsi, a szektor kijelölt megbízottja állt szembefeszülve egy ismeretlen jövevénnyel. Az új lakó, akit alig egy órája vezényeltek át az L-szektorba, széles vállal, kihívóan tornyosult a reszkető öreg fölé.
– A te nevetséges nyilvántartásod nem érdekel – sziszegte a jövevény, miközben végighúzta ujját a falon futó vastag vezetékeken. – Éveket szolgáltam a külső felderítőknél, a peremfalon túl. A légióban nem pedáloztunk holmi fejadag-bónuszért, és most sem fogok dupla műszakot húzni csak azért, mert a te szektorod elmaradt a kvótával.
– Itt mindenkire ugyanaz a rend érvényes! – vágott vissza Gábor bácsi, de a hangja megbicsaklott a feszültségtől. Az Őrszemek közelsége és az új lakó nyílt engedetlensége egyszerre rémítette meg. – Ha a felelősök észreveszik a hiányt, mindannyiunk fülkéjében lekapcsolják a fűtést!
János óvatosan Alinda elé lépett, védve a lányt a kibontakozó vitától, miközben a Nagymama szúrós tekintettel mérte fel az idegent. Az új lakó által hozott nyers, katonai dac teljesen felborította a szektor törékeny egyensúlyát, és a közeledő járőrök árnyékában a lebukás közvetlen veszélyébe sodort mindenkit.