Átirányított terhelés

A fémes csattanás végigzengte a téglavágatokat, ahogy János határozott mozdulattal félretolta a zárlatos kapcsolókart. A kék szikrák zápora egyetlen éles pattogással kihunyt, s a járat hirtelen fojtogató sötétségbe borult, melyet csupán a kézilámpa halvány, sárgás kévéje tört meg. A kolónia megszokott, gépies zúgása a falak túloldalán elhalkult, ám a mélyben, a vastag fővezetékek mentén új, fenyegető morajlás támadt: a túlterhelt hálózat vakon próbálta kompenzálni a kiesett áramkört, gigaamperes feszültséghullámot tolva a szomszédos szektorok felé.
– Sikerült? – suttogta Alinda, szorosan a nedves téglafalhoz lapulva. Hangja meg-megbicsaklott, miközben a vakolat alatt futó rézkábelek felől perzselt szigetelés szagát hozta a huzat.
– Átirányítottam a terhelést – válaszolta János fojtott, szaggatott hangon. Megperzselt bőrkesztyűjét a kabátjába törölte. – A fődinamók most a vakvonalakat táplálják. De nem tart sokáig, a rendszer automatikusan áthidalja a zárlatot.
A Nagymama óvatosan lépett egyet előre, botja tompán koppant a nyirkos köveken.
– Ha a szellőzés ingadozik, az Őrszemek perceken belül lezárják a szektort – warned halkan. – A törvények szerint a hálózati egyensúly veszélyeztetése főbűn.
L656 a kezében lévő, villódzó kijelzőre pillantott. A számok vörösen izzottak a kijelzőn.
– A transzformátorok átforrósodtak – mondta ijedten. – Futnunk kell, mielőtt a visszáram átüti a szigetelést.
János intett, majd a lámpát alacsonyan tartva elindult a szűkülő alagút mélye felé, ahol a túlfeszültség miatt a csövekről már forró kondenzvíz csöpögött a sötétbe.