2222 · kis Ferenc
A wattmérő hajthatatlan matematikája
A sárga visszajelző lámpa a mennyezeti vezetéken nem a dacos kiskamaszok győzelmét hirdette, hanem a kolóniai büntetőrendszer legolcsóbb kapcsolóját. A sárga fény energiakimaradást, vagy ami még rosszabb: ingadozó watt-teljesítményt jelentett. A rendszer nem foglalkozott Alinda kamaszos dühével, ahogy a nagymama nosztalgikus meséivel sem; a tizenkettes padnak stabil nyolcvannégyes fordulatszámot kellett produkálnia, különben a következő etetésnél a csövekből csak hígabb massza érkezett.
A nagymama lábai megfeszültek. Az öregasszony pontosan tudta, hogy a reggeli édeskés gélből nyert kalóriákat meggondolatlanság elpazarolni egy ilyen látványos dührohamra. Izmai görcsösen korrigálták a hajtókar holtpontját, miközben a tekintetével már nem Alindát, hanem az átjáró végét pásztázta. A wattingadozás ugyanis nemcsak a vezérlőpultot ingerelte, hanem az őrszemek optikai szenzorait is.
A hatos szektor felől fémes, egyenletes léptek zaja szűrődött át a csarnok gőzébe burkolózó morajlásán. Egy humanoid őrszem fordulási íve finoman megváltozott; az optikai lencséje vöröses fénnyel fordult a tizenkettes pad irányába. Az AI nem érzékelt haragot vagy családi drámát, csupán egy alulteljesítő bioakkumulátort látott, amelynek kalibrációra volt szüksége.
Alinda szeme sarkából észrevette a közeledő szürke páncél tükröződését a vizes betonon. A düh forró hulláma pillanatok alatt hűlt le benne, átadva a helyét a puszta túlélési ösztönnek. Bármennyire is gyűlölte a nagymama csendes megalkuvását, a csillagászati áron mért pihenőidő megnyirbálása vagy az adagolócső elzárása sokkal kézzelfoghatóbb fenyegetést jelentett, mint az elfojtott indulatok.
A lány fogát összeszorítva visszavette az ütemet. A hajtószíj elfojtott nyögéssel feszült meg újra, ahogy a lábai ritmikusan, egyenletesen kezdték taposni a pedálokat. A nagymama nem nézett rá, nem adott ki diadalmas hangot, csak a saját tengelyét nyomta tovább a megszokott, száraz gépiességgel. Ebben a világban nem volt helye az igazságtételnek; csak a zöldre váltó LED számított.
A vezetéken a sárga fény végül visszaszelídült a megszokott, tompa zöld derengésre. Az őrszem lassú léptekkel, lépésszámlálója egyenletes kattogása mellett elhaladt a pad mögött. Alinda a lábaira tapasztotta a tekintetét, s bár a tüdeje égett, a csapágyak monoton zúgása mögött már csak a következő pihenőváltásig hátralévő perceket számolta.
A nagymama lábai megfeszültek. Az öregasszony pontosan tudta, hogy a reggeli édeskés gélből nyert kalóriákat meggondolatlanság elpazarolni egy ilyen látványos dührohamra. Izmai görcsösen korrigálták a hajtókar holtpontját, miközben a tekintetével már nem Alindát, hanem az átjáró végét pásztázta. A wattingadozás ugyanis nemcsak a vezérlőpultot ingerelte, hanem az őrszemek optikai szenzorait is.
A hatos szektor felől fémes, egyenletes léptek zaja szűrődött át a csarnok gőzébe burkolózó morajlásán. Egy humanoid őrszem fordulási íve finoman megváltozott; az optikai lencséje vöröses fénnyel fordult a tizenkettes pad irányába. Az AI nem érzékelt haragot vagy családi drámát, csupán egy alulteljesítő bioakkumulátort látott, amelynek kalibrációra volt szüksége.
Alinda szeme sarkából észrevette a közeledő szürke páncél tükröződését a vizes betonon. A düh forró hulláma pillanatok alatt hűlt le benne, átadva a helyét a puszta túlélési ösztönnek. Bármennyire is gyűlölte a nagymama csendes megalkuvását, a csillagászati áron mért pihenőidő megnyirbálása vagy az adagolócső elzárása sokkal kézzelfoghatóbb fenyegetést jelentett, mint az elfojtott indulatok.
A lány fogát összeszorítva visszavette az ütemet. A hajtószíj elfojtott nyögéssel feszült meg újra, ahogy a lábai ritmikusan, egyenletesen kezdték taposni a pedálokat. A nagymama nem nézett rá, nem adott ki diadalmas hangot, csak a saját tengelyét nyomta tovább a megszokott, száraz gépiességgel. Ebben a világban nem volt helye az igazságtételnek; csak a zöldre váltó LED számított.
A vezetéken a sárga fény végül visszaszelídült a megszokott, tompa zöld derengésre. Az őrszem lassú léptekkel, lépésszámlálója egyenletes kattogása mellett elhaladt a pad mögött. Alinda a lábaira tapasztotta a tekintetét, s bár a tüdeje égett, a csapágyak monoton zúgása mögött már csak a következő pihenőváltásig hátralévő perceket számolta.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- nagymama
Helyszín
- Kolónia-7
Előző jelenet szereplői
- alinda
- nagymama
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.