A visszatérés ára

A rozsdás fémlemez csikordulva engedett János feszítésének. A nyílás mögül nem hideg huzat, hanem egy elfeledett, feszültséggel teli helyiség sűrű melege áradt ki. Kovács megragadta János vállát, ujjaiba belefeszült a félelem.
– Ha most lépsz be, nincs visszatérés, János! – sziszegte Kovács, tekintetében a kolóniai szabályzat vak rettegésével. – Az Őrszemek hálózata azonnal érzékeli a nyomásváltozást. L656-ot is egyetlen ilyen parancsszegés után vitték el a tizenkettes szektorba. Tudod te egyáltalán, mi lett vele? Kitörölték az adatbázisból, mintha soha nem is létezett volna!
Alinda megszorította a lámpát, s L656 neve hallatán kiszaladt a vér az arcából. A nagymamája egyetlen alkalommal mert mesélni neki a fiúról, halkan, a fülkéjük takarója alatt, óva őt attól, hogy bárki iránt tiltott vonzalmat tápláljon. Ha valakiről kiderült a kötődés, a Generátor egységben átnevelés vagy megsemmisítés várt rá.
– Nem fordulhatunk vissza – mondta Alinda, s bár a hangja megremegtek a falak vibrálásától, tekintete szilárd maradt. – A fenti napirend csak lassú halál. Mi lesz velünk, ha visszamegyünk? Ugyanolyan gépek leszünk, mint az Őrszemek.
János nem várt tovább: egyetlen határozott mozdulattal átvágta az elavult csatlakozó kábelt. A járatban kikapcsoltak a jelzőfények, s a sötétségben felpislákolt a szabadság – vagy a végső megsemmisülés – rémisztő bizonyossága.