A visszacsatolt áram

A sziklarésen átjutva a menekülők az elfeledett járatok nyirkos, szűk szervizalagútjába értek. A sziklafalra rögzített kisfeszültségű kábelek hirtelen ütemes pattogásba kezdtek: János szétvert csuklópántjának rövidzárlata végigfutott az elavult hálózaton, és felborította a szektor kényes áramellátási egyensúlyát.
A sötét alagút végén álló transzformátordobozból égett szigetelés szagja és sűrű, szürkés füst szivárgott ki. L656 már a kapcsolótáblánál állt, kezében egy megolvadt biztosítékkulccsal. Arcát a szikrázó zárlat sárgás fénye világította meg, szemeiben tomboló haraggal fordult az érkezők felé.
– Esztelenek! – sziszegte L656, és a sziklaföldhöz vágta a megszenesedett alkatrészt. – Túllőttétek a megengedett feszültséget! A kettes szektor dinamói visszacsatoltak, a fél hálózat leoldott. Azt hiszitek, az ellenőrző központ nem veszi észre, ha kiesik hatvannyolc kilowatt az elosztóból?
Alinda megtorpant, de Nagymama határozottan elé lépett, miközben János a szorosan átkötözött, lüktető csuklóját a mellkasához szorította. A hálózat túlterhelése nemcsak a fali fénycsöveket ölte meg, hanem a szellőzőrendszer megszokott, tompa zúgását is leállította. A hirtelen beálló csönd fojtogatóbbá vált a füstnél.
– Az Őrszem-3 a nyakunkon volt – felelte János rekedten, szilárdan állva L656 vádaskodó tekintetét. – Ha nem vágom el az áramkört, a jeladó egyenesen idevezeti őket.
L656 nem felelt, csak újabb éles káromkodással a villódzó vezérlőpultra csapott. A kolónia szigorú napirendjét tartó hálózat összeomlott a szektorban, s a sötétségbe borult alagútban mindannyian tudták: a leállás perceken belül megindítja a tisztogató egységek automatikus lekérdezését.