A villódzó menekülés

Alinda szorosan markolta az adathordozót. A hideg fém, mely most mégis valami melegséget sugárzott, a dac érzésével töltötte el. Szeme villámokat szórt, dühös lángja már nem csak tehetetlen harag volt, hanem égő elszántság. „És most mit tegyünk?” – kérdezte, hangja éles volt, mégis remegett benne egy alig észrevehető feszültség. „Hogy vehetnek el mindent? A napot, az emlékeket… az embereket?”
A Nagymama arcán a ráncok elmélyültek, mint a régmúlt történeteinek barázdái. „Nem tehetnek meg mindent, ha emlékezünk” – mondta halkan, de szavai acélos erőt sugároztak. „Ezért kell mennünk. Az Őrszemek nem néznek el sokáig egy ilyen hiányzást. Keresni fognak, Alinda. És ha megtalálnak… akkor már késő lesz, hogy elmondhassam, amit még tudnod kell.”
Alinda mélyen magába szívta a szavakat. A düh most célra talált, és égette belülről. Bólintott, majd elrejtette az adathordozót a ruha redőiben, mintha az élete múlna rajta. A Nagymama kinyitotta a fülke ajtaját, mely halk szisszenéssel csúszott félre. A kinti folyosó zaja és a forgalmas bolt nyüzsgése azonnal betörte a csendet. A levegő ismét nehéz volt, a feszültség tapinthatóvá vált.
Ahogy kiléptek, a folyosó gyér fényei hirtelen vibrálni kezdtek. A fénycsövek felvillantak, majd elhalványultak, rövid sötétségbe taszítva a környezetet, mielőtt újra feléledtek volna. A messzeségből halk, zúgó hang hallatszott, mintha a Kolónia idegrendszere felmondaná a szolgálatot. Egy pillanatra mindenki megállt, a mozgás lelassult, a beszélgetések elhalkultak. Ez a „túlterhelt hálózat” mindennapos küzdelme volt, egy figyelmeztetés, hogy a rendszer a végletekig feszül.
„Gyerünk!” – sürgette a Nagymama, kezével a lány hátát tolva. „Ez a mi esélyünk. A zavarban könnyebben eltűnhetünk.” A folyosón a népesség sűrűsödött, Kovács, a raktáros, aki éppen egy túlméretezett konténert próbált meg eltolni, ijedten kapta fel a fejét a villogás láttán, majd kapkodva, félénken nézett körbe, mintha a hálózat nem csupán áramot, de bűntudatot is hordozna. A kolónia szívverése akadozott, de ők ketten, egy adathordozó súlyával a zsebükben, már egy másik ritmusra készültek. Elindultak a kivezető folyosó felé, ahol a C-szektor folyosói vártak rájuk, de most már más szemmel, más céllal tekintettek a Kolónia szürke labirintusára.