A váltásjelző hangja

Sziréna éles, gépies búgása hasított át a fülke vékony fémfalain. A falra szerelt váltásjelző villogó sárga fénye felderengett a sötét sarokban: a kolónia napirendje nem tűrt semmi fennakadást. János lassan visszalépett az ajtó felé, miközben szeme még egyszer végigsöpört a csavaros fali lemezen.
– A hármas szektorban feszültségingadozást jeleztek a műszerek – mondta fojtott hangon János, és kezével megigazította a szerszámos övét. – Vissza kell térnem a dinamóhoz, mielőtt az Őrszemek a regisztereket ellenőrzik. Ha a fordulatszám kiesik a normából, újra visszajönnek.
Nagymama bólintott, és még egyszer megszorította Alinda kezét, mielőtt a kislány lassan felállt volna a fekhelyről. A járat nyirkos sötétje után a fülke levegője is nehéz volt, de a félelem szorítása most végre enyhült.
– Menj csak, János – suttogta az idős asszony. – Tegyük a dolgunkat, ahogy szoktuk. De amit ma megőriztünk, az velünk marad.
Alinda elindult az ajtó felé, léptei halk koppanással érték a rácspadlót. Mielőtt kilépett volna a folyosóra, egy pillanatra megtorpant, és óvatosan Jánosra nézett. A szótlan pillantásban benne volt minden: az átvészelt rettegés és az egymás iránti elkötelezettség. János bólintott, majd kilépett a szervizfolyosó félhomályába, miközben a hálózat távoli morajlása újra maga alá temette a fülkét.