A váltás ritmusa — új hang

A szektor szellőzőrendszeréből felszisszenő sűrített gőz jelezte a váltás kezdetét. János azonnal elrejtette a meleg kondenzátort a padozat meglazult fémlemeze alá, majd egy intéssel jelzett Alindának: a titok egyelőre rejtve maradt. A fülke-14 ajtaja mögött azonban a léptek hirtelen megtorpantak.
Gábor bácsi hangja csattant fel a folyosó hideg falai között. A szektor közös képviselője a szomszédos fülke előtt állt meg, ahol az új lakó, a magát légiósnak valló 84-es alany éppen a fekhelyét próbálta igazítani. Gábor bácsi arca vöröslött a düh től.
– Ez a szektor a fegyelemből él! – horkant fel a képviselő, fenyegetően meglengetve a karbantartói jegyzékét. – Nem érdekel, miféle alakulatban szolgáltál, itt a normatíva az úr! Ha nem állsz be a dinamósorba a jelzésre, az egész blokk fejadagját megvágják!
A 84-es alany lassan fordult meg. Szürke, kopott ruháján nem volt rangjelzés, mégis olyan mozdulatlanul tűrte a szidást, mintha a képviselő dühös szavai csupán a szellőző huzatja lennének.
– A norma a túlélőké, nem a katonáké – felelte szűkszavúan, hangjában kimért hűvösséggel.
Mielőtt a vita elmélyülhetett volna, egy Őrszem csizmáinak nehéz koppanása nyomta el a szavaikat. A felügyelő optikai érzékelője vörösen villant fel a szűk átjáróban. Az Őrszem láthatóan feszült és dühös volt; a szabályszegő morajlást és a napirend fennakadását azonnali retorzióval fenyegette.
– A fejadag-csökkentés érvénybe lép, ha nem oszlanak fel! – harsant a fémes, éles hang.
János óvatosan kilépett a fülke árnyékából a folyosóra. Látta, ahogy a Kolónia szigorú rendszere csapdába ejti őket, és pontosan tudta: ebben a közegben az emberi tartás megőrzése minden egyes perccel nehezebb feladattá vált.