A választás feszültsége

János az inge alá rejtett rézvezetékre tapasztotta a tenyerét. A vékony fém vonala szinte égette a bőrét a feszültségtől. Ha a visszatérő Sentinel akár csak egyetlen idegen frekvenciát érzékel a tizennégyes cellában, a megtorlás nem a fejadag csökkentése lesz – az ilyen fokú engedetlenséget a kolónia megszakítási protokollja véglegesen megtorolja.
– Mit teszel, fiam? – suttogta a nagymama, miközben tekintetét az ajtó feletti megfigyelőlencsére tapasztotta. – Ha elrejtjük a padlólemez alá, épségben maradsz. De akkor örökre ehhez a pedálhoz láncolva rohadunk meg.
János remegő ujjakkal nyúlt a falba süllyesztett energiatovábbító doboz fedeléhez. Tudta jól, hogy ez a döntés nem fordítható vissza. Ha az Alindától kapott rézszállal áthidalja a saját cellájuk dinamóját és a szomszédos tizenötös fülke áramkörét, a mesterséges túlterhelés kisütheti a zsilipkapuk zárait – ám ezzel saját magát teszi meg az Őrszemek elsődleges célpontjává.
– Alinda nem azért kockáztatta az életét, hogy elássuk a reményt – felelte fojtott hangon János, és beillesztette a huzalt a sárgaréz érintkezők közé. – Elég volt a sötétből.
A szervizalagút mélyén Alinda a porlepte csöveken kúszva megtorpant. A fémfal túlsó oldaláról halk szikrázás zaja szűrődött ki: János meglépte a végzetes lépést. A lány szívverése felgyorsult, ahogy a folyosói jelzőfények sárgára váltottak. Most már nem volt visszaút, mindannyiuk sorsa azon a vékony fémáramkörön függött.