Véget nem érő történet

2222 · DITKE (Csőrsz Edit)

A válaszkopogás

A szűk, dohos járatban a levegő nehéz volt, mintha évtizedek óta senki sem lélegzett volna a falak között. János apró villanófényt gyújtott, az imbolygó fénysugár végigpásztázta a málladozó betonfelületet és a futó fémcsöveket.
– Nézzétek – mutatott G302 a fal mélyedésébe. Három egyforma, friss karcolás állt a rozsdás vezeték mellett. – Ez nem régi jel. Valaki nemrég járt erre, és nyomot hagyott.
– L656 nem mondott semmit másokról – suttogta Alinda, miközben ujjbegyével óvatosan végigsimított a friss karcolásokon. A lány szívverése felgyorsult. L656 éles, szigorú parancsai visszhangoztak benne, de a nyers fegyelem mögött Alinda olyasmit érzett, amit eddig csak a Nagymamájának mert suttogva bevallani. A Kolóniában a személyes kötődés büntetendő véteknek számított, a Generátor egységekben pedig egyenesen tiltott volt a szerelem, a tiltás mégis csak erősebbé tette az érzést.
– L656 a járőröket köti le, nem láthat mindent – mondta János, majd a csőhöz lépett. Elővette szerszámát, és három rövid, ritmikus ütést mért a fémre.
Néhány másodperces feszült csend után a cső mélyéről halk válaszkopogás érkezett: két hosszú, egy rövid. A lázadás szikrája nem csupán az ő elméjükben élt; a járatok sötétjében mások is rejtőztek.
– Induljunk, mielőtt a rezonancia eléri a felettünk lévő szektort – figyelmeztetett G302, és elindult a járat kanyarulata felé.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • g302
  • janos-g534

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • g302
  • janos-g534

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.