Véget nem érő történet

2222 · Téli-Eszter

A rozsdás monogram

A sötét kanyarulat után a járat tágasabbá vált, a falakról szivárgó rozsdás pára megülepedett a vastag porrétegben. G302 halkan lépkedett az élen, míg János a lámpafénnyel a padlót pásztázta, ügyelve a meglazult rácsokra és a sötétben rejtőző akadályokra. Alinda a saját lépteit számolta a sötétben, ahogy a Nagymama tanította neki otthon, a szűk cellájukban: így mérte a távolságot és az időt a generátorok mindent elnyomó, monoton kattogása nélkül is. A Nagymama mindig dühös volt, valahányszor a Kolónia szigorú napirendjéről beszélt, arról a kényszerű gépezetről, amely az emberi testek melegét és az izmok erejét puszta számmá redukálta a táblázatokban. „Nem drótoknak és fűtőelemeknek születtünk, kislányom” – mormolta Alinda félhangosan, felidézve az idős asszony megkeseredett, mégis dacos szavait.
János hirtelen megtorpant egy elágazásnál. A jobb oldali falon, egy elhasznált, lezárt gőzvezeték szelepje felett halvány, kézzel karcolt monogram állt a vasba vésve: K. A. 2048.
– Ez a dédnagyapám védjegye – suttogta Alinda, és a szíve a torkában dobogott. Megérintette a hideg fémet. – Nagymama mesélte, hogy ő szerelte fel az utolsó rézvezetékeket a lezárás előtt. Még azelőtt, hogy az Őrszemek végleg átvették volna a szektorok irányítását, és a családunkat a mélyebb, sötétebb szintekre kényszerítették volna munkára.
– Akkor jó úton járunk az emlékek felé – bólintott János, de a hangja feszült volt az aggodalomtól. G302 hirtelen felemelte a kezét, jelezve, hogy maradjanak csendben. A távolból, a fenti szellőzőrácsok irányából a Kolónia menetrendszerű moraja szűrődött le, de alatta egy újabb, fém kaparászás zaja hallatszott a sötétből.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • g302
  • janos-g534

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • g302
  • janos-g534

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.