Véget nem érő történet

2222 · Dorothea

A dac öröksége

G302 ujjai ráfeszültek a feszítővasra, János pedig eloltotta a kézilámpát, sűrű, fojtogató sötétségbe borítva a járatot. A fém kaparászása közelebbről hallatszott, egyenetlen, kapkodó ritmusban. Alinda zsebében meglapuló, nagymamájától örökölt csorba acéltőr hidegen simult a combjához. Az idős asszony gyűlölte ezt a helyet, és legfőképp azt a tehetetlenséget, ami 2050 óta, a nagy lezárás óta rákos daganatként rágta a kolónia lakóit. „A gyávák építették ezt a börtönt, Alinda, és a még gyávábbak maradtak benne generációkon át” – visszhangzott a fejében a nagymama dühös szava, aki sosem bocsátotta meg az Őrszemeknek, hogy elvették tőlük a napfényt.
János óvatosan hátrahúzta Alindát a rozsdás gőzvezeték mögé, de a lány dühösen elrántotta a karját. A fojtogató fogság, amely generációk óta nyomta a családját ebben a mesterséges fémvilágban, most hirtelen, meggondolatlan daccal töltötte el. Nem akart úgy bujkálni, mint a többiek, akik csak a pedálokat hajtották a túlélésért.
– Nem fogok örökké rettegni – suttogta Alinda, és mielőtt János visszatarthatta volna, előlépett a csövek takarásából a sötét kanyarulat felé.
G302 utánakapott, de elkésett. A fentről beszűrődő halvány vészfényben egy elnyűtt munkásruhás alak botlott ki a szomszédos járatból. L656 volt az, a karbantartó. Arcát korom borította, szemeiben pedig nem a kolónia fásultsága, hanem tiszta, vad düh égett, ahogy a kezében tartott nehéz vascsövet fenyegetően megemelte.
Ebben a részben

Szereplők

  • alinda
  • g302
  • janos-g534
  • l656

Helyszín

  • elfeledett-jaratok

Előző jelenet szereplői

  • alinda
  • g302
  • janos-g534

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.