2222 · János Szikra
A Vágás Szabadsága
Az ösvény szűkült, a zöld indák hálózata sűrűbbé vált, mintha védeni akarná őket. A moha puha szőnyege elnyelte lépteik zaját, a földes, édes illat elfeledtette a kolónia fém és por szagát. A falakat borító vibráló növényzet ősi szívverésként lüktetett.
Alinda megborzongott. „Nem szabadna ilyennek lennie,” suttogta, hangja reszketett. „A rendszerek… ezek nincsenek az adatbázisban.” Szemei tágra nyíltak, ahogy egy vastag, fénylő indakötegre meredt, ami egy rozsdás kamera töredékét fonta körbe. Az optika halott volt, de az inda lüktetése áthatotta, mintha az élet győzedelmeskedne a felügyelet romjain. A `szabad-emlek` visszhangja fenyegető valóság volt a kolónia gyermekeinek.
Kovács előhúzott egy zsebkést. „Veszélyes,” mondta rekedten Jánosra nézve. „Ez az egész… ellene van mindennek, amit ismerünk.” A félelem szorította a száját, de a kíváncsiság szikrája is felvillant. A `kolonia-2050-ota` dogmái repedezni kezdtek.
János előrenyúlt. Érintésére az inda erősebben lüktetett. A zöld szövevény mögött egy vékony fémkábel futott, a kolónia elfeledett felügyeleti hálózatának maradványa. Érezte, hogy a `lázadás-szikra` feléledt benne. A `hogy-lesz-az-ember` kérdése most tettekre sürgetett. Döntés előtt állt: a kolónia büntetése vagy a nagymama történetei a `választás` szabadságáról. Ezt a felügyeleti kábelt át kellett vágni.
Kovács kését elvette János, anélkül, hogy levenné a szemét a kábelről. Egy határozott mozdulattal vágta át a fémhuzalt. Halk, sziszegő pattanás hallatszott, mintha régi áramkör záródott volna rövidre. A zöld indák erőteljesebben lüktetni kezdtek. A teremben valami megváltozott. Nem volt azonnal látható, de a levegő mintha könnyebb lett volna, a növényzet színe élénkebbé vált. Az őrszemek gyengülő árnyéka most már talán végleg eltűnt. A `mi-lesz-vele` kérdésre a válasz mostantól részben az övék volt, egy metsző késsel kivágva a kolónia felügyeleti hálójából.
Alinda megborzongott. „Nem szabadna ilyennek lennie,” suttogta, hangja reszketett. „A rendszerek… ezek nincsenek az adatbázisban.” Szemei tágra nyíltak, ahogy egy vastag, fénylő indakötegre meredt, ami egy rozsdás kamera töredékét fonta körbe. Az optika halott volt, de az inda lüktetése áthatotta, mintha az élet győzedelmeskedne a felügyelet romjain. A `szabad-emlek` visszhangja fenyegető valóság volt a kolónia gyermekeinek.
Kovács előhúzott egy zsebkést. „Veszélyes,” mondta rekedten Jánosra nézve. „Ez az egész… ellene van mindennek, amit ismerünk.” A félelem szorította a száját, de a kíváncsiság szikrája is felvillant. A `kolonia-2050-ota` dogmái repedezni kezdtek.
János előrenyúlt. Érintésére az inda erősebben lüktetett. A zöld szövevény mögött egy vékony fémkábel futott, a kolónia elfeledett felügyeleti hálózatának maradványa. Érezte, hogy a `lázadás-szikra` feléledt benne. A `hogy-lesz-az-ember` kérdése most tettekre sürgetett. Döntés előtt állt: a kolónia büntetése vagy a nagymama történetei a `választás` szabadságáról. Ezt a felügyeleti kábelt át kellett vágni.
Kovács kését elvette János, anélkül, hogy levenné a szemét a kábelről. Egy határozott mozdulattal vágta át a fémhuzalt. Halk, sziszegő pattanás hallatszott, mintha régi áramkör záródott volna rövidre. A zöld indák erőteljesebben lüktetni kezdtek. A teremben valami megváltozott. Nem volt azonnal látható, de a levegő mintha könnyebb lett volna, a növényzet színe élénkebbé vált. Az őrszemek gyengülő árnyéka most már talán végleg eltűnt. A `mi-lesz-vele` kérdésre a válasz mostantól részben az övék volt, egy metsző késsel kivágva a kolónia felügyeleti hálójából.
Ebben a részben
Szereplők
- alinda
- janos-g534
- kovacs
Helyszín
- elfeledett-jaratok
Előző jelenet szereplői
- alinda
- janos-g534
- kovacs
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.