A túlterhelt elosztó

A szervizaknából kivezető vasajtó retesze fölött az áramellátó vezetékek éles, visító hang kíséretében izzottak fel. A C-szektor elektromos hálózata képtelen volt megtartani a hirtelen fellépő túlfeszültséget; a dinamóterem felől érkező energiaingadozás végiglüktetett a rozsdás vezetékcsatornákon. János egyetlen határozott mozdulattal szorította vissza Alindát a szűk fülke mélyére, amikor a mennyezeti vészvilágítás szikrázva aludt ki, mély, fojtogató vörösbe borítva a folyosót.
– A biztosítékok – sziszegte Erzsébet, miközben a falhoz lapult. – Túlhajtják a rendszert a központi blokkban. Ha a főkapcsoló kiold, a kolónia teljes hálózatát manuálisan kell újraindítaniuk, és az áramkorlátozás miatt azonnal lezárnak minden szervizjáratot.
A falak mögül tompa, fémes csattanások sora visszhangzott, ahogy az elosztó reléi egymás után mondták fel a szolgálatot. A kolónia életét biztosító energiarendszer a teljes összeomlás szélén egyensúlyozott. A fejük feletti rácson az őrszemek nehéz léptei felgyorsultak: a hirtelen elsötétülés megzavarta a percre pontosan szervezett napirendet, s a gépies fegyelem egy pillanatra megtorpant a feszültségmentesített sötétségben.
János kihasználta a járőrök riadalmát. Előrelépett a falba süllyesztett kapcsolótáblához, és hideg kiszámítottsággal megragadta a manuális tehermentesítő karját. Tudta, hogy a hálózat túlterhelése közvetlen életveszélyt jelent mindannyiukra, ám ez a kaotikus pillanat kínálta az egyetlen rést a védelem falán.